Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

György többször járt Prágában II. Rudolf császárnál. Több évig eredményes gyógykezelést folytatott 1581 iől kezdve. Legutoljára :599-ben hívták egy epidémia leküzdésére. Az anabaptisták nagy ellensége: Andreas Fischer teológus 1604-ben megjelent pamfletjében kárhoztatja a főurakat, hogy anabaptista asszonyokat alkalmaznak dajkául, mert ezáltal gyermekeik a tejjel tévhiteket szívnak magukba: a nemesek a „testvérek" fürdőibe járnak és használják borbélyfizikusaikat és gyógyszereiket, mintha mások nem volnának a világon! Fischer szidalmak között említi, hogy kiugrott szerzetesek is vannak az anabaptisták között. (Mi viszont ebből értjük meg, miként akadt eme egyszerű mesterember között annyi írástudó és tanult ember.) Az anabaptista orvosok szolgálatát Nikolsburg későbbi ura, Dietrichstein kardinális maga is igénybevette, holott Morvaországban legfőbb üldözőjük volt. Tragikus sorsa lett a másik híres orvosuknak, Goller Balthazárnak, aki a császári követség orvosa volt Konstantinápolyban. Nemcsak borbély-chirurgus, hanem tanult fizikus is volt. Ezért ajánlotta őt Dietrichstein kardinális egyik barátjának, pedig, mint levelében írja, „magának is nagy szüksége lenne rá". Goller 1608tól kezdve, több ízben járt Konstantinápolyban és szorgalmazta a tatárok által elrabolt hittestvérek - akik között saját felesége is volt - kiszabadítását a fogságból. Utolsó útján Kollonics érsek, a nagylévárdi anabaptisták patrónusa, egy fogoly török ezredest adott vele, hogy avval cserélhessen ki egy anabaptista nőt. Dené János várkapitány 1619. aug. 7-én jelenti Bécsbe Dietrichstein kardinálisnak, hogy a sebesült szász herceget Nikolsburgban az anabaptista doktorok kezelik. Ugyanez év szept. 5-én jelenti Brus alkapitány, hogy Kolert (Goller) anabaptista orvost ismeretlen katonák megölték!? Ezalatt Nikolsburgban a csőcselék szétrombolta a jól berendezett patikáját. Itt kell megemlítenünk, hogy Nikolsburg nemcsak Bethlen és a császár közötti békekötésről (1622) nevezetes, hanem arról is, hogy egy teljes évszázadon át főfészke az anabaptistáknak. Nikolsburgot a XVI. század második felében egy neves magyar főúr: Kerecsenyi László birtokolta. Kerecsenyi a Nádasdyak és Frangepánok rokona és Báthory István lengyel király sógora volt.