Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége
tükrözi az ifjú Váradi nézeteinek haladó vonásait, amelyet kora felvilágosodott, népbarát irányzatú gondolkodóinak befolyása alatt sajátított el. Hangoztatja az egészségügyi nevelés érdekében szükséges tudományos népszerűsítés megvalósítását, és a felvilágosulás követelte küzdelmet a babonák ellen. Elismeréssel és dicsérettel említi azokat, akik e téren munkálkodnak. Ide iktatom előszavának két igen szép részét: „Minden kétségen kívül való dolog, hogy a pallérozódság, a világosodás, sokat nyert az által, hogy különösen a múlt század tudósai, az emberi nemzet szeretetétől íelkesíttetvén, a tudományos dolgokat homályos köntöseikből ki vetkeztették és mindenek előtt meg érthetővé tenni igyekezték. Már most ha nintsen is valakinek annyi ideje, vagy az az alkalmatossága, hogy valamely előtte kedves tudományt egész ki terjedésében ki tanulhasson, legalább az őtet közelebbről illető tárgyakkal, igazságokkal könnyen meg esmérkedhetik, ha ollyan munkákat szerez, mellyekben a tudományos ki fejezések az azon tárgy körül járatlanok által is meg értethetnek és a mellyekből a mélységesebb s csupán tudósokat illető vizsgálódások ki hagyattak." 42 A tudománynépszerűsítők érdemeiről szólva Váradi így ír: „Valóban örökös emlékezetet érdemelnek azok a derék férfijak, a kik a közönség értekéhez képest írott munkák által a sűrű homályban tévelygő emberi nemzetnek fáklya gyanánt szolgáltának és a tudatlanság, babonaság nehéz jármát, a lélek tehetségeinek lassan lassan való kifejtése és a természet titkainak felfedezése által, annak nyakáról le rázatták." 43 Amikor síkra száll az orvosi ismereteket népszerűsítő irodalom mellett, azt is szükségesnek tartja, hogy ezeket a könyveket maguk az orvosok írják, minthogy a gyógyítás és megelőzés szempontjait senki sem ismerheti náluk jobban. Nyolc pontba foglalva kifejti a népszerűsítés alapelveit, amelyeket azoknak, akik nemorvosoknak hasznos orvosi könyvet szándékoznak írni, feltétlenül figyelembe kell venniök. Nem kétséges, hogy a Váradi által kifejtett szempontok jórészt ma is érvényesek. Tanulmányomban nem térek ki azok részletes ismertetésére, vagy szöveghű közlésére, minthogy azok ismeretesek a magyar orvostörténeti irodalomban. 44
