Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége
A végrendelet („Vég hagyomány levele Orvos Doctor Váradi Sámuelnek") Váradi utolsó müve, amellyel még foglalkozni kívánok. A kor sajátos dokumentuma ez, amely számos személyes természetű tájékoztatást tartalmaz, nyilvánvaló memoár jelleggel. Végrendelete, amelyet 82 éves korában szerkesztett, és saját írásával vetett papírra, még ma is élénken és frissen hat. Végrendeletében rendelkezik ingatlanairól és ingóságairól, s megjelöli örököseit. Végrendeletének megírása idején Váradi doktor gazdag ember volt. Mellőzve a Végrendelet kifejezetten családi és anyagi vonatkozású részeit, elsősorban azokkal a fejezeteivel szeretnék foglalkozni, amelyek közjóléti, emberbaráti és orvosi vonatkozású intézkedéseket tartalmaznak. Végrendeletében többek között évi 400 forint ösztöndíjat létesít azzal a rendeltetéssel, hogy általa lehetővé tegyék egy ifjúnak orvosi pályára való neveltetését. Később, 1857. augusztus 26-án, tehát három hónappal halála előtt, amikor sor került „Végrendelete" kiegészítésére, a 400 forintos ösztöndíjat Váradi százzal megtoldotta s így azt 500 forintra emelte fel. További intézkedései során évente esedékes összegeket állapít meg orvosi könyvek és műszerek vásárlására, valamint a városi orvos és sebész jutalmazásának kiegészítésére, hogy így Enyed városnak lehetősége nyíljon valóban jó egészségügyi szakembereket alkalmazni. Figyelemre méltó a „Végrendelet" azon intézkedése is, mely külön alapot biztosít orvosi tanulmányok és közlemények kiadására. Ezeket a közleményeket, erdélyi orvosok írásait, rendszeres megjelenési időközökben „Acta medica Transilvanica" gyűjtőnévvel tegyék közzé - írja elő Váradi örököseinek. Figyelemre méltó a tervezett kiadvány szükségességének indokolása, és az a párhuzam, amelyet az agg Váradi von meg a német és a magyar orvosok jellemzése és tudományos munkásságuk értéke között. Végrendeletének ez a szép és tudományos intézkedése, amely az adott körülmények között valóban hézagpótló lehetett és nagy jelentőséggel bírt volna, eddigi ismereteink szerint nem valósult meg. Lehet, hogy örököseiből hiányzott a szervezőkészség vagy a jóakarat, az sincs kizárva, hogy utódai a városi orvosi funkcióban nem olyanok voltak, akik felkészültségükkel megnyerhették volna az erdélyi orvosi kar bizalmát és megbecsülését. Igaz, gondolnunk
