Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Könyvismertetés - J. Thorwald: A sebészek évszázada (Gondolat Kiadó Budapest, 1959) (Dr. Balogh János)

szet megszületésének megkapó jellemzése. Talán ebben a fejezetben tűnik szembe e sajátos orvostörténelmi munka legnagyobb érdeme, amelyben nemcsak az orvosok és munkájuk jellemzése és leírása a főtéma, de szóhoz jut a másik oldal, a beteg is. Margaretha Kleb állapotának jellemzése egyben ragyogó társadalomtörténeti dokumentum is. A szerencsétlen műtét következtében kialakult sipolyok miatt önmagának és a társadalomnak egyaránt elviselhetetlen proletárasszony szinte élő emberként vánszorog elénk a könyv lapjairól, de élő emberként hat a szokatlan merészségű új műtétet kitervező, és arra a kísérletek sorozatával készülő Simon professzor is. A magyar olvasónak és orvostörténésznek jólesik olvasni a Scmmelweisről írt fejezetet. Magyarországon kevesen tudják, hogy nekünk, szakembereknek mindig újra és újra küzdenünk kell, hogy a külföld elismerje a mi nagy Semmelweisünket, hogy végre tudomásul vegyék: Semmelweis a magyar nép fia volt. A Semmelweisről szóló fejezet érdekes adata Holmes doktor megemlítése, aki 1843-ban írt egy kis könyvecskét ,,A gyermekágyi láz ragályossága" címmel, amelyet annyi mással egyetemben a tudomány hivatalos körei elutasítottak. Ez a fejezet egyébként nem éri utói szárnyalásában a többit, sablonosnak hat, nem érezzük az elmélyülést, teljesen hiányzik belőle az egyebütt eleven, környezetleíró készség, megelevenítő erő. Ezen természetesen nem szabad csodálkoznunk, hiszen Semmelweis munkaterülete egybeesett az angolszász orvosi iskola legnagyobb büszkeségének, Listernek kutatási területével, s csak természetes, hogy a szerző szívéhez, kulturáltságához Lister közelebb esett, kézzelfoghatóbb volt. Ami egy szegény, elnyomott kis nép lángeszű fiának nem sikerült, az sikerült a teljesen más életkörülmények között élő angol tudósnak. A nehézségek azonban itt sem voltak kicsinyek. Igaz ugyan, hogy Lister ismerte Pasteur zseniális kísérleteit, azonban a sebet mégsem lehet kifőzni, sem görbe retorta nyakkal körülvenni, mondotta Lister az őt meglátogató kollégának. Ám a véletlen közbeszólt. A carlislei földeket szennyvízzel locsolták, s a környéken ugyanaz a kellemetlen, rothadásszag terjengett, mint akkoriban szerte a világon mindenütt a kórházak sebészeti kórtermeiben. Crooks doktor ajánlatára ezt a szagot egy kátrányból készült anyaggal - karbolsavval - űzték el, s ez adta az ötletet Listernek, hogy retortanyak vagy főzés helyett karbolba áztatott szövettel tartsa távol a mikrobákat a sebtől. így eshetett meg, hogy a tudós amerikai látogatót Lister kórtermeiben a rothadás édeskés, enyészetet felidéző szaga helyett a karból szokatlan illata fogadta, s Lister büszkén mutatta látogatójának a fiatal munkást, aki munka közben nyílt törést szenvedett el, s akinek végtagját a csonkolástól a karbolba áztatott szövetből készült kötés mentette meg. Ma fel sem tudjuk mérni, mekkora lehetett a tudós amerikai doktor látogató megdöbbenése, hiszen ő maga is végtagok tucatjait cson-