Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történeti szemléletben. I. rész. A babonák

alapján kap a népi elképzelésben magyarázatot a rendellenességgel született gyermek. Ezekre való tekintettel vezették be aztán a különböző óvintézkedéseket. Érdekes sajátosság, hogy a világ legkülönbözőbb tájain a népi hiedelmek meglehetősen azonosak. Az egész világon valamennyi nép ugyanúgy hisz az anya visioiban, meglátásban, megcsodálásában és szemmel verésében. A szülészet történetében a szülészeti néprajzban majdnem mindenütt ugyanazokat, vagy hasonló óvintézkedéseket olvashatunk, mit kell a terhes anyának csinálni, mit szabad ennie, miképpen viselkedjék, hogy egészséges, ép gyermeket hozzon a világra, Temesváry (Volksbrauchc in der Geburtshilfe Ungarns, Leipzig, 1900.) 3 csoportba osztja az erre vonatkozó népszokásokat: 1. félelem, hogy a terhes asszony valami visszataszítót lát és a gyermek is hasonló elváltozással születik, 2. babona, hogy a gyermek azon a testrészén kap elváltozást vagy anyajegyet, ahová az anya terhessége alatt saját testéhez nyúlt, 3. károsan befolyásoló psychés tényezők. Érdemes lenne ezzel a kérdéssel kultúrtörténeti szempontból foglalkozni, és kutatni, hogy az egyes, még egymástól távoleső népek is milyen hatás és elgondolás alapján alakították ki a majdnem mindenütt azonos hiteket és babonás elképzeléseket. Temesváry néhány érdekesebb népszokást is leír, ami több szempontból figyelemre méltó. Temesvár vidékén a román aszszonyoknak nem volt szabad terhességük alatt templomba menni, nehogy a szentképeken elbűvölődjenek. Itt arra gondoltak, hogy számos szent mártírhalált szenvedett, így Krisztus maga is, amit néha visszataszító módon, vagy helyesebben ijesztő módon festettek le. Ha a terhes anya valami borzalmasat lát, akkor gondoljon terhességére és kívánja, hogy a gyermeket ne érje károsodás. Ilyenkor a leghelyesebbnek tartják, ha a bizonyos borzalmas tárgyat vagy jelenséget hosszadalmasan nézi az anya, vagy nézze a körmeit, esetleg az eget és földet, ahelyett, hogy hirtelen elfordulna. Ennek érdekes psychologiai magyarázata van. Ha valaki egy borzalmas dolgot sokáig néz, akkor bizonyos fokban jobban eltompul, megedződik a látásán, és esetleg rájön, hogy az valójában nem is olyan borzalmas. Ha viszont hirtelen elfordul, a fantázia működésbe lendül és egy kis állat a képzeletében hatal-