Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történeti szemléletben. I. rész. A babonák

tokát szinte emberi tulajdonságokkal ruházta fel. így érthető, hogy különösen a középkori festményeken az állatoknak emberre emlékeztető ábrázatot festettek. A régi időben az ember-állat asszociáció reális dolognak tűnt. Az ősember lerajzolta a szarvasfejű, vagy más állatfejű embert és megfaragta az emberarcú, állattestű lényt: Ebben szerepet játszott az is, hogy a vadászathoz a vad megtévesztése érdekében állatmaszkot készített magának, gondolván, hogy így könnyebben megközelítheti és elejtheti. Az ember-állat szörnyekre vonatkozó irodalom igen nagy. Mindig hittek abban, hogy az asszony megbabonázva képes állator szülni. Plinius szerint egy asszony elefántot hozott a világra. A krónikák szerint 1278-ban egy svájci nő oroszlánt szült. Julius Obsequens két olasz asszonyról ír, akik közül az egyik kutyát, a másik macskát szült. Boguet a „Discours des exécrables sorciers"ben írja, hogy 1531-ben egy megbabonázott asszony olyan gyermeket hozott a világra, amelynek ember-feje és kígyó-teste, de a kígyó-testen 4 lába volt. Paré, Licetus és Lycosthenes is ábrázol összenőtt ikreket, amelyek közül az egyik iker állat, a másik ember. Plinius mondja „Ki hinné, hogy léteznek fekete emberek, mielőtt olyanokat láttak volna." Amikor a spanyolok Dél-Amerika meghódításakor lovasokkal támadtak az indiánokra, azokat vad félelem fogta el, mert sohasem látva lovat, azt hitték, hogy ezek a szörnyek „ló-emberek". Valószínűleg hasonló módon alakult ki a Kentaur elképzelés is. Amikor Ktesias görög orvos i. e. IV. században Indiában járt, olyan lovat látott a hegyekben, amelynek fején egy szarv volt, ezt a csodaállatot elnevezte „egyszarvúnak" és a szarvnak csodahatást tulajdonított. Az egyszarvú szarvának csodahatásában annyira hittek, hogy a főurak és a gazdagok vagyonuk nagy részét áldozták egy kis szarvdarabért. Az angol uralkodók majdnem egész vagyonukat fektették egyszarvú szarvdarabokba és amikor a X. században a dánok megtámadták Angliát, nem tudtak védekezni, mert nem volt hadi célokra pénzük. Lehetséges, hogy akkor került az egyszarvú az angol címerbe. Ktesias valószínűleg a ma ismert indiai antilopot látta, amely messziről lóra hasonlíthatott, és vagy leesett az antilop egyik szarva, vagy pedig gyors futása miatt csak egy szarva lát-