Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történeti szemléletben. I. rész. A babonák

alakult az a nézet, hogy külön kell az embryo betegségével foglalkozni, mert az embryo és a foetus éppúgy megbetegedhet, mint az újszülött, vagy a csecsemő. Más következménnyel jár, ha az embryo, a foetus vagy az újszülött betegszik meg. Fokozatosan alakult ki az a felfogás, hogy meg kell különböztetni az embryopathiákat a foetopathiáktól. Ezzel a kérdéssel még ma sem foglalkozunk eleget, jóllehet a múlt században ezt a problémát már felvetették. Nekünk ezzel a kérdéssel a jövőben behatóan kell foglalkoznunk, és új alapokra fektetni a régiek megállapításait. Ma is helytálló az a nézet, hogy más következménnyel jár a magzat megbetegedése a szervkifejlődés időszakában, azaz a fogamzás utáni első három hónapban, vagy ha a foetust éri a megbetegedés, amikor tehát már a szervek teljesen kifejlődtek. Már a régebbi időben is megkülönböztették az embryót a foetustól; az első három hónap az embryonalis, a negyediktől a születésig a foetalis periódus. Ma megkülönböztetünk még perinatalis és postnatalis periódust is. Ma számtalan pathogenetikus faktort ismerünk. Ha valamenynyire tiszta képet akarunk kapni, akkor itt is rendszert kell felállítani. A legrégibb időben, az őskorban és az ókorban tulajdonképpen csak olyan okokat tételeztek fel. mint az anya megbabonázása, az ijedelem, a szemmel-verés, a megcsodálás. Isteni büntetést is feltételeztek, és természeti csodának is minősítették, amiből valami elkövetkezendő rosszat jósoltak. A primitív népek még ma is különböző csodaszereket etetnek vagy aggatnak a terhes nő nyakára. Itt találkozunk a megelőzés legprimitívebb formájával. Már a kínaiak is feltételezték, hogy ha az anya valamilyen visszataszítót lát, a gyermeknek is visszataszító formája lesz. A kínaiak azonban azt is hitték, hogy az apa cselekedete is befolyásolhatja a terhességet, illetőleg a magzat alakulását. Erre jellemző az az elbeszélés, amely az 1066-os évből származik. Egy Chu P'ei nevezetű ember állatállományában nagy károkat okozott egy macska. Amikor egyszer a macska néhány galambot megevett, a dühös gazda a macskának mind a négy lábát levágta. A macska néhány nap múlva kimúlt. Egy másik macska ugyanígy lett büntetve, és Chu P'ei hasonló módon csonkított meg 20 macskát. Ez