Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Hahn Géza: A materialista irányzat úttörői a magyar orvostudományban

általános élettani és kórtani kérdésekkel foglalkozik, elgondolásai a betegségek keletkezésével kapcsolatosan nagyjában azonosak Brown nézeteivel, habár ezt külön nem szögezi le. Ö is a szervezet ingerlékenységét tartja az élet alapvető sajátosságának. Az ingerlékenységgel kapcsolatosan a következőket írja: „Mivel nem tartozik ezen írás céljához, az elhunyt Brown tanácsát követve,, nem akarunk az ingerlékenység lényegét illetően mélyebb vizsgálódásokba bocsátkozni." A mondat első fele tehát megfelel a Brown-íéle agnoszticizmusnak. De Lenbossék tovább így folytatja: „elengendő azt tudnunk, hogy egy test, amely ingerlékeny (életképes), anyagának ennek megfelelő formájával és összetételével rendelkezik".

4 Lenbossék tehát mint magától értetődőnek jelenti ki azt, amihez Brown nem jutott el ,az ingerlékenység, az életképesség a szervezet alaki és kémiai sajátosságainak következménye. Határozottan szembefordul azokkal, akik az ingerlékenységet az anyagon kívül álló valaminek tekintik. Ezzel kapcsolatosan a következőket írja: „Azt állítják, hogy az ingerlékenységet egy önálló, érzékeink számára hozzáférhetetlen, a szerves anyag járulékos tulajdonságaként jelentkező és nem a szerves anyagból adódó önálló életelvre kell visszavezetni, mivel bekövetkezhetnek olyan körülmények, melyeknél a szervültség megfigyelésünk szerint a lehető legtökéletesebb állapotban van, az élet viszont végérvényesen kialudt. Ez az állítás nem gyengíti kifejtett tételünket. Ilyen eset ugyan gyakran előfordulhat, de vajon ki ismeri az anyag legbensőbb alakját és összetételét, amely tulajdonképpen a szervültséget meghatározza."

0 Lenbossék tehát elvben elismeri az életjelenségek anyagi lényegét, pontosabb meghatározásukat azonban a módszeres kutatásoktól várta. Megállapítja, hogy a fizika ezen területén még kevés előrehaladást tettek. Ehhez hozzáfűzi „egyedül az új természetfilozófia igyekvésétől eltekintve".

6 Világosan kitűnik, hogy a német természetfilozófiai spekulációknak Lenbossék semmiféle tudományos jelentőséget nem tulajdonított. Ezt az állásfoglalást különösen annak figyelembevételével kell értékelnünk, hogy a német orvostudomány jövendő nagyságai, Johannes Müller, Schönlein még több évtizeddel ezután is a természetfilozófia spekulációinak béklyói között vergődtek.