Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Hints Elek: Császármetszések a sterilitás előtti időben (Semmelweis korában)

Ugyanebben az évben fedezte fel Semmelweis a gyermekágyi láz és sebfertőzés okát és vezette be ellene való védekezésül a klórmeszes kézmosást. Bár ez a felfedezés óriási jelentőséggel bírt a gyermekágyi láz leküzdésére, de nem volt kihatással a császármetszések eredményeire. A felfedezés megelőzte korát. Igazságát nem lehetett bebizonyítani akkor, amikor még nem ismerték a baktériumokat. Az állatokon végzett kísérletek eredményeit és a szülőnőkön tett tapasztalatokat a kortársak nem ismerték el bizonyító erejűeknek. E korszak egyik legkiválóbb szülésze Scanzoni és legtekintélyesebb pathológusa Virchow, tévesnek tartották Semmelweis felfedezését és hibás véleményükkel hosszú időre megakadályozták annak elterjedését, közkinccsé válását. A császármetszés kérdésének akkori állását Scanzoni 1852-ben megjelent szülészeti műtéttana világítja meg reflektorfénnyel. E mű részletesen írja le a műtét minden kis mozzanatát. Ehhez a kimagasló szakmunkához igazodtak Európa szülészei jórészben. Az általa előírt műtéti és utókezelési eljárások tárják szemünk elé azokat a súlyos elemi hibákat, amelyek megmagyarázzák a csodálkozó utókornak a 100 év előtti siralmas körülményeket, amelyek miatt a császármetszetteknek oly nagy számban kellett elpusztulniuk. Scanzoni szerint a császármetszés veszélyét többek között a következő körülmények okozzák: A műtét által okozott sérülése (shock) a hashártyának, a méhnek és függelékeinek gyulladása. Az idegrendszer mélyreható részvétele a műtétben (hányás, csuklás, ájulás, collapsus, görcs, félrebeszélés, kimerültség stb.). Szerinte a műtétet a következő módon kell végezni: A kloroformmal altatott beteg hasát a köldök alatt középvonalban kell megnyitni,, mivel így kevesebb a vérzés. A méhet ugyancsak hosszában kell felvágni, kerülve a burok megsértését, hogy magzatvíz ne folyhasson a hasűrbe. A burkot a hüvelyen át repessze meg az aszszisztens, hogy ott folyjon ki a magzatvíz. Nagyfokú vérzés esetén a tátongó sebet le kell kötni, a mazgatot kézzel kihúzni, lehetőleg a lábánál fogva. Sietni kell a lepény leválasztásával, addig a méhet vizes kompresszel betakarni, hogy ne érje levegő. A lepényt tanácsos a hüvelyen át eltávolítani. A méhet dörzsöléssel kell összehúzódásra bírni, ezenkívül a mehűrbe hidegvizet, ergo-