Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Katona Ferenc: Evolúciós methodologia és klinikai orvostudomány

tanításaik nyomán azonban csupán a központi idegrendszerre vonatkoztatták. A primitívebb fejlődési grádusok változatlanul háttérben maradtak, többek közt azért is, mert az idegrendszer fejlődésének csak a gerincesekre vonatkozó morphológiai és physiológiai része volt nagy általánosságban kidolgozva. Ilyenformán azok az idegi struktúrák és functiók, amelyek a gerinctelen fejlődési típusra utalnak, nem szerepeltek a degradatio és deliberatio problematikájában, még ennek modern változataiban sem (Adrian (1949), Anochin (1948), Sepp (1952), Walshe (1950) stb.). Vizsgálataink szerint a gerincesek néhány simaizomzatú zsigeri szerve a gerincteleneknek locomotoros izomzatához hasonló reactiót ad különböző pharmaconokra és négyszögáram ingerlésre. Ezek a reactiók gerinces állatok nyelőcsövén, gastrointestinalis traktusán, húgyhólyagján akkor is kiválthatók in vivo kísérletekben, ha az említett szerveket megfosztjuk központi idegrendszeri összeköttetésüktől. Bénult zsigeri szervek direkt elektrotherapiájával, az intramuralis idegeiemek ingerlési szintjének emelésével, a központi idegrendszer felől hiányzó impulsusokat mintegy helyettesítve, olyan fokra emelhetjük az intramuralis apparatus működését, amely a későbbiekben lehetővé teszi, hogy physiológiás ingerekre újra válaszképesek legyenek és ezáltal megszűnjék a contractilis elemek különböző fokú bénulása. Az a tény, hogy a gerincvelő sérülései, betegségei után húgyhólyagbénulások, a gastrointestinalis rendszer különböző fokú paresisei esetében alkalmazott direkt elektrotherapiával lényegesen jobb eredményeket sikerült elérni, mint a praeganglionalis rendszerre ható anyagok, illetve műtéti megoldások segítségével amellett szól, hogy a filogenetikai elvek nemcsak elméleti jelentőségűek, hanem a biológiától távolesőnek látszó klinikai területeken is közvetlen segítséget nyújthatnak.