Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Hints Elek: Császármetszések a sterilitás előtti időben (Semmelweis korában)

CSÁSZÁRMETSZÉSEK A STERILITÁS ELŐTTI IDŐBEN (SEMMELWEIS KORÁBAN) írta: Dr. HINTS ELEK (Budapest) C

sászármetszést az ókorban és a középkorban főleg halottakon végeztek, amikor már nem élt sem az anya, sem a magzat. Néha a haldokló szülőnő hasát is felvágták s ilyenkor nem egyszer sikerült a magzatot megmenteni, az anyák azonban áldozatul estek, hiszen sem a méhet, sem a hasfal sebét nem varrták el. Az újkor elején már felmerült az a gondolat, hogy élő nőn végezzék el e műtétet az anya és magzata megmentése érdekében. A szülés abszolút akadályát képező medenceszűkületek, a szülés súlyos szövődményei mint pl. az eklampsia, placenta praevia, atonia stb. miatt előadódott kétségbeejtő helyzetek kényszerítették az orvosokat arra, hogy megkíséreljék az akkor még kilátástalannak látszó császármetszést. Enélkül az anyák és magzataik mind elpusztultak volna a bekövetkezett méhrepedés, illetve agynyomás következtében. E műtéttel szerencsés esetben sikerült megmenteni az anyát s talán a magzatát is. Az első eredményes császármetszést a mantuai Marcellus Donatus leírása szerint Christophe Bain végezte 1540-ben. A XVI. században az anatómia kutatása nyomán megindult a sebészeti és szülészeti működés, főleg Franciaországban, ahol Francois Rousset 1585-ben mint első írt könyvet a császármetszésről: a „Hysterotomiotokia"-ról. A XVII. század első felében még a bábák vezették le a szüléseket, orvost csak akkor hívtak, ha megakadt a szülés. E század második felében már az orvosok