Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Katona Ferenc: Evolúciós methodologia és klinikai orvostudomány
Ez egyelőre természetes. A gyakorlati orvostudományban a fenti biológiai alapelvek nem ismeretesek, pedig számos gyakorlati területen, mint pl. éppen zsigeri szervek bénulásaival foglalkozó sebészetben, urológiában, ideggyógyászatban hasznosak lehetnek. Logikailag is kétségtelen, hogy az evolúciós morphológia és physiológia szemléletének alkalmazása segítségünkre lehet a magasabbrendű központok laesiója után bekövetkezett változások alkalmával a megfelelő gyógykezelés kidolgozásához. A pavlovi szemlélet kifejezetten evolúciós physiológiai alapon áll és nemhogy kizárná, hanem feltételezi az alacsonyabbrendű idegi struktúrák működésének tanulmányozását. Ez az elv különben egyáltalán nem ismeretlen a klinikai orvostudományban. A neurológia terén a fejlődéstani szempontok figyelembevétele már a századfordulón is fontos diagnostikai felismeréshez vezetett. Az evolúciós szemlélet általánosításával először Spe/zcer dolgozta ki azt a tételt, hogy a szervezetben a fejlődés az általánostól a különleges felé tart, az egyszerűbbtől az összetettebb irányába és minél inkább fokozódik a specializálódás, az elkülönülés, annál finomabbá és bonyolultabbá válik az elkülönült szervek közti összműködés és az azokat coordináló rendszer. Ez az elv összefoglalását adta a physiológia területén annak, amit Darwin kidolgozott. Természetesen mint a pozitivista filozófiának általában, Spencer hypothesisének is számos gyengesége van, többek között elsősorban az, hogy a fokozódó specializálódás elvét elsősorban mennyiségi tényezők superponálására építi fel. Az elv körvonalaiban azonban helyesnek tekinthető, Jacksonon át ez a hipotézis a modern klinikai neurológia alapjává vált, a központi idegrendszer különböző fejlődési szintjeinek és megbetegedés, illetve sérülés esetén e szintek degradatiójának, szétesésének tanában. Természetcsen Jackson elméletében is sok mechanikus elem és tévedés található, azonban több szempontból nagy jelentőségűnek bizenvult. Spencer és Jackson elveit számos szerző bírálta, azonban minden hiányosságuk ellenére mégis nagy szerepet játszottak az evolúciós szemlélet meghonosításában. A filogenetikai szempontokat
