Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Katona Ferenc: Evolúciós methodologia és klinikai orvostudomány
Tracy (1946) Weiss (1939), Sepp (1950), W olochow (1952) Severtczov (1931), Alvarez (1938), Ca) al (1932), Buddenbrock (1950) és mások leírták arra vonatkozó észlelésüket, hogy a törzsfejlődés során található fő mozgástípusok jellegzetes képviselői is megtalálhatók a magasabbrendű gerinces szervezetben. Az amoeboid mozgástípus pl. a vér és reticuloendothel alakos elemeiben, az ostoros mozgás a spermiumban, a ciliata típus a csillószőrös hámban található meg. A primitív metazoákra jellemző peristalticus mozgás különböző típusai a bélbolyhok és az egész gastrointestinalis rendszer motorikájában lelhetők fel. A váznélküli izomzatra jellemző mozgásműködés a simaizomzatú zsigerek motorikájában tükröződik vissza. A magasabbrendű gerinces szervezetekben központi idegrendszeri és hormonális szabályozás alatt - tehát minőségileg megváltozott körülmények között - fellelhetjük azokat a fő mozgástípusokat, amelyeket a törzsfejlődés során a természetes kiválasztás megőrzött és továbbfejlesztett. így a zsigerekben levő simaizomzat és hálózatos típusú felépítésre utaló intramuralis idegapparátus hasonlít a primitív metazoák contractilis elemeire és idegrendszerére. Semmiféle meglepő jelenség nincs tehát abban, hogy a magasabbrendű gerincesek zsigereinek mozgásműködése számos szempontból hasonlít a legprimitívebb gerinctelen tübbsejtűek motorikumához. Természetesen újra hangsúlyozni kell, hogy a magasabbrendű szervezetben ezeknek a zsigereknek a működését számos humoralis és egyéb tényező mellett elsősorban a központi idegrendszer, annak motoros, somaticus és vegetatív központjai irányítják. Újabb kérdés azonban, mi történik akkor, hogyha a fenti idegi irányítás valamilyen sérülés, illetve megbetegedés folytán megszűnik. Általánosságban eddig az ilyen kórképek tanulmányozásakor igen nagy figyelmet szenteltek a központi idegrendszer különböző részeinek vizsgálatára. A biológiailag primitívebb, alacsonyabb differenciáltsági fokot képviselő localis idegelemek vizsgálata általában háttérbe szorult a magasabb differenciáltsági fokot képviselő központok vizsgálatával szemben.
