Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: A magyar paraszti köpölyözésről és érvágásról

Egyházi és világi orvosok, borbély-sebészek, borbélyok, fürdősök foglalkoztak vele és túlzásba vitték. Nem csoda, hogy Brissot 1514-ben Párizsban küzdeni kezdett ellene, kinyilvánította, hogy az egyháziak által oly szigorúan előírt alkalmazása a köpölyözés helyére és idejére vonatkozólag egyáltalán nem lényeges, mert egyes betegségekben a vérvétel ténye 2. ábra. Falusi köpölyözés a fürdőben. Lübecki kalendárium, 1519 a fontos, de nem a helye. Különben is nagyon sokszor életveszélyes ártalmakat okoznak azáltal, hogy mindenféle betegségben köpölyöznek, eret vágnak akkor is, ha az éppen veszedelmes. Ebből óriási vita támadt, még kongresszust is hívtak össze, de végül is eredménytelenül távoztak. Európában a germán nyelvterületen terjedt el a legnagyobb mértékben és vitték leginkább túlzásba. Alig volt falu, ahol mesterségszerűen ne foglalkozott volna egy vagy több köpölyöző e művelettel.