Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Prof. dr. Nyirő Gyula: Semmelweis Ignác betegsége a psychiatria tükrében

előtt két-három héttel már, de ez is szinte biztosan infectiosus eredetű volt. Lehet, hogy az idősült mania diagnosisával azért illették kortársai Semmelweist, mert abban a harcban, amelyet igazának elismerése érdekében folytatott, kiméletlen módon ostorozta a vele szemben ugyancsak nem kíméletes ellenfeleit, szokatlan kitételeket használva. Ilyen értelemben azonban e diagnosis azt a gyanút keltheti, hogy a mania alatt lényegében paranoid jellegű elmebetegséget értettek. Valóban, ha Semmelweis igazának elismertetéséért vívott harcát tekintjük, azt kell mondanunk, hogy abban olyan mérvű akivitás, hangulatemelkedés és indulatosság nyilvánult meg, mint a querulans paranoiában. De vajon voltak-e Semmelweisnek téves eszméi? Mert az igazsághoz való ragaszkodás még nem paranoia. A téves eszme alanya mindig az én. Az én az, amit a paranoiás ember akár negatív, akár pozitív irányba kórosan túlértékel. Semmelweis a saját személyiségét nem értékelte túl. A legszebb példa erre az Akadémiához intézett levele 1860-ból, amelyben könyvét az Akadémiának felajánlja. Felfedezését sokra értékeli, de sohasem magát tolja előtérbe. A korszakot nyitó meglátása előtte igen kézzel fogható, egyszerű, vitathatatlan ténynek látszott. Ennek tudatában nem csodálható, ha ellenfeleit, akik az ő természettudományos szemléletével ellentétes metafizikai feltevések alapján álltak perbe vele, megbélyegző jelzőkkel illette. Feltétlenül fokozta haragját, hogy olyan nagy elmék, mint többek között Virchow is, vakok voltak az ő egyszerű igazságával szemben. Paranoiának nyomát tehát éppen a téves eszmék hiányában Semmelweis személyében felfedezni nem lehet. Meg kell említenünk, hogy Semmelweis felfedezése, Semmelweis személyiségében sajátságos fejlődést indított el, amit expansivus személyiségfejlődésnek szokás nevezni. Erős indulati fűtéssel, lankadatlan kitartással küzdött igazának elismeréséért, s minthogy ez sok ellenállásba ütközött, türelmetlenné, ingerlékennyé vált, egyben azonban egész értelmét, teljes lényét a felfedezésében rejlő, s a szülőanyák életét biztosító törekvésének szentelte. Ez magyarázza, hogy tanait perseveratív módon ismételte, hirdette, hogy indulatba tört ki, ha egy-egy vizsgázó nem volt tisztában a gyermekágyi láz kérdésével. Az expansivus személyiség