Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Prof. dr. Haranghy László: Semmelweis Ignác betegsége kórbonctani szempontból

b) Az idegcsövek a duzzadt támszövet által egymástól eltolvák, de nem sorvadtak. Más helyütt a velőátmetszetek tetemes duzzadást mutatnak (átmérőjük 3 és többszörös nagyobbodásig) közközepű rétegzettel, s több helyen a tengelyszalag (Axencylinder) zsíros szétmállásának jeleivel. Végre a velőhézagok, melyekből a tengelyszalag eltűnt, fénytelen üveg, colloidszerű tekintettel bírnak, főleg az elzsírosodott kötszövet körében, úgy, hogy az idegcsőnek is csak helyzetét tartották még meg. 2. Gerincagytengely (Rückenmarkskern). A dúcsejtek számosak, nyúlványaik hosszúak, tiszták; a közállomány hosszrostokban gazdag. A rendcsen alaktalan alapszövetben magvak találhatók. A látható mellső ideggyökök részben elzsírosodott edényektől kísértetnek, egyébkint mi eltérést sem mutatnak. A központi csatorna összenőtt. A hátsó szarvnak feje, valószínűen vizenyős fölernyedése miatt, egészséges berendezésének éles rajzát nem mutatja, alkotó elemei között számos anyloidgömbök ösmerhetők fel. A vizsgált haránt átmetszetekhez szabad hátsó ideggyökök nem tapadtak. Ezek lefolyása a hátsó kötegek közt a támszövet legjelentékenyebb gyarapodása területébe esik és alig kivehető. Az illető gyökökhöz tartozó haránt átmetszetek a hátsó szarvon belől részben a megduzzadt colloidszerű tengelyszalagvesztett rostokkal megegyeznek. 3. Az edények tágultak, zsírtartalmúak, a legfinomabbak gömbölyű s még inkább ágasbogas tiszta vértestecsekkcl, a vastagabbak pedig homályos, dörzselékszerű, nemezalakú fonalakkal nem bíró tömeggel telvék, mely a faltól vissza nem húzódott. Meynert a szövettani leleteket a következőképpen foglalja öszsze: „Vérbősége (Hyperaemie) az agyféltekék velőlécezete és kérge elzsírosodó s részben magbujálkodással fedett tágulatos edényeinek; továbbá ritkulása az idegrostoknak, elkülönözött kötszövethálózat fellépése, szaporodása a szövetközi magoknak a kéregállományban is, felpuffadása és szétmállása némely dúcsejteinek a belső rétegekben. Vérbőség, elzsírosodás és magbujálkodás a lágy agyburok edényein és annak szövetében. Vérbőség és elzsírosodása a gerincagy edényeinek, a hálózat gerendáinak utólagos duzzanatával; duzzadása a velő átmetszeteinek, a tengelyszalag elmállásával, továbbá a támszövet utólagos elzsíroso-