Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Prof. dr. Haranghy László: Semmelweis Ignác betegsége kórbonctani szempontból
dásával, s a velőrostok kolloidszerű elfajulásával, kivált a hátsó kötegekben." Semmelweis boncolási leleteit áttekintve mindenekelőtt megállapítható, hogy a Meynert által adott leírás nem tabesnck, hanem a gerincvelő acut duzzanatának felel meg. Maga Meynert megállapítja, hogy a gerincvelő méretei, a nyakduzzanat haránt átmérőjét kivéve, mindenütt nagyobbak. Az érzőkötegek sorvadásának, sklerosisára sem a kórbonctani, sem a kórszövettani adatok között semmi támpont nincs. Egyébként a tabes dorsalisra utaló jelek a klinikai adatok között is hiányoznak. A súlyos gerincvelő elváltozások heveny jellegűek és minden bizonynyal az általános septicopyaemiás folyamattal állnak kapcsolatban. A belső szervek elváltozásai világosan mutatják, hogy Semmelweis halála a kéz gangraenájából kiinduló általános pyaemiának volt részjelensége és ez a folyamat természetesen nem hagyta érintetlenül a központi idegrendszert sem. Mind az agyban, mind a gerincagyban a gennyes fertőzéssel összefüggésben álló súlyos heveny folyamatok alakultak ki. Az idegrendszer idült jellegű elváltozásaival kapcsolatban határozottan megállapítható, hogy az agyban leírt érelváltozások arterioskleroticus folyamatnak tekinthetők. Nyilvánvaló, hogy az agyalapi erek arteriosklerosisa az agyszövetben is elváltozásokat eredményezhetett és a boncjegyzőkönyvben leírt ilyen irányú elváltozások ennek a folyamatnak felelnek meg. Lehetséges, hogy a boncjegyzőkönyvnek azon adata, „in der linken mittleren Schädelgrube eine über bohnengrosse, zarte, safrangelb gefeärbte Pseudomembran" kisebb mérvű pachymeningitis haemorrhagica internának felel meg és amellett a boncjegyzőkönyv, illetve kórszövettani leírás egyik-másik nem világos adatából érelváltozás okozta apró lágyulás jelenlétére is gondolhatunk, nincs azonban egyetlen olyan kórbonctani és neurohistológiai adat, amelyből a paralysis és a tabes szövettani diagnózisa felállítható volna, ezzel szemben az érelváltozások a heveny pyaemias folyamattal és az agyalapi verőerek közelebbről ma már meg nem határozható fokú sklerosisával határozottan megmagyarázható. Az a gondolat, hogy Semmelweis paralysisben halt meg, valószínűleg abból az időkből származik, amikor a paralysisben a pálcikasejtek jelenlétét, az ún. paralysis-vasat, a 3* 35
