Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban

helykent a Niederösterreichische Irrenanstalt-ot említi meg, de elmondja azt is, hogy ott nem járt, mert férjét már nem látogathatta meg, azt a kezelőorvosok eltiltották. A halál időpontja valamennyi forrásban megegyezik, az 1865. augusztus 13. napja. Semmelweis betegségéről kórtörténet sohasem került közlésre. A boncolási jegyzőkönyv magyar nyelvű változata

4 és az agynak Meynert által végzett histológiai vizsgálata

5 az „Orvosi Hetilap" 1865. évfolyamában jelent meg. A wieni Kórbonctani Intézetben elfekvő eredeti boncjegyzőkönyv szerint - mint azt Haranghy professzor közleményéből megtudjuk - az „Irrenanstalt Prof. Mildner" gyógyintézetben végezték a gyógykezelést, amely Chiari professzor levele szerint: „Das war, wie mir Herr College Schönbauer mitteilte, seinerzeit eine private Irrenanstalt, die aber seit langem nicht mehr existiert." Az irodalmi adatokkal ellentétben, tehát Semmelweis nem a nagyhírű Riedel által vezetett elmegyógyintézet, hanem a Mildncr-féle magánszanatórium betege volt. Úgy látszik, ez magyarázza meg a kórtörténet körüli „rejtélyt" is. Semmelweis betegségéről ugyanis orvosi feljegyzés sohasem került napvilágra. A leipzigi J. Keller bécsi kutatásai éppen úgy negatív eredménnyel zárultak, mint saját ez irányú törekvéseink. Kérésünkre Chiari professzor, Seitelberg tanár szíves segítségével is megkísérelte a kórlap megkeresését, azonban 1958. június 8-án kelt levelében a következőket írja: „Eine Krankengeschichte war nicht aufzufinden." Említettük, hogy az „Orvosi Hetilap" egykorú évfolyamában hírt adott Semmelweis haláláról.

6,8 Sem a Markusovszky által írott nekrológban,

7 sem az elhalálozást jelentő szerkesztőségi közleményben

8 nincsen szó valamely több hónapos betegségről. Ellenkezőleg, azt olvashatjuk, hogy „Semmelweis tanár tetemei f. hó 16-án takaríttattak el Bécsben, ahová júl. hó 20-án utazott fel, éspedig a schmelzi temetőben. A temetkezési szertartás a közkórházban tartatott meg, ahol ő mint Rokitanskynak és Skodának lelkes tanítványa működött, s később mint másodorvos, szülészeti tanársegéd és magántanár működött."

8 Markusovszky pedig megemlékezésében így jellemzi Semmelweist: „Gyöngéi