Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Földes Vilmos: Szemelvények a magyar igazságügyi orvostan történetéből
hesség, a titkolt és színlelt terhesség már igen régóta foglalkoztatta az egykori hatóságokat. A szüzesség védelme, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, pl. az erőszakos nemi közösülés, kezdettől fogva szerepel büntető törvényeinkben és különösen súlyos büntetés vonatkozott rájuk. Szt. István törvényei már büntetik az erőszakos nemi közösülést, eliő ízben ostorozással, másodszor hajlevágással stb. Szt. László törvényei leányrablás, erőszakos nemi közösülés esetén tüzes vaspróbát rendelnek el, a „Budai városjog" (1242) 338. szakasza eskütevést ír elő. 1092-ben Szt. László törvényei az erőszaktevőt a gyilkosokkal egyformán büntették. A Budai Jogkönyv házasságtörésre, kerítésre a legszigorúbb büntetést, élve eltemettetést és karóval átüttetést ír elő. 1750-ben Debrecenben erőszakos nemi közösülés miatt Harsányi György fővételre ítéltetett, a leány pedig többé pártát nem viselhet, hanem gyolcsot kössön a fejére. Szabó Márton három fejletlen leányt akart megrontani, 50 botra ítélték, a deresen meghalt. 1758-ban Pesten H. B. erőszakos nemi közösülést követett el egy 5 éves kislányon. A bíróság a leánygyermeket bábával és orvossal vizsgáltatja meg, akik megállapítják, hogy a gyermek sértetlen maradt, nemi életre és szülésre alkalmas lesz, ezért a tettest enyhébben büntetik meg. A természet elleni fajtalanság - férfiak egymás között vagy embernek állattal elkövetett fajtalansága -, ugyancsak halálbüntetést von maga után. Bár utalások vannak egykorú feljegyzésekben, hogy amennyiben az elkövetők elmebetegek, vagy legalábbis csökkent szellemi képességűek, ez nem volt akadálya legtöbb esetben a halálbüntetésnek. Az ilyen személyeket rendszerint lefejezték, testüket pedig az akasztófa tövében temették el vagy elégették. Debrecenben a homosexualis Bondás Jánost társával együtt lefejezték, azonkívül az utóbbinak holttestét megégették, így pl. 1702-ből van feljegyzés arra vonatkozóan, hogy Varga dadogó Mihály tyúkokkal és borjúval közösült. Neve után ítélve, az illető nyilván elmegyenge személy lehetett. 1703-ban Brassóban egy tehénnel és kancával fajtalankodót az állatokkal együtt megégettek.
