Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Földes Vilmos: Szemelvények a magyar igazságügyi orvostan történetéből

A terhesség megszakítására, a nem kívánt terhességtől való szabadulásra és ezek igazságügyi orvostani vonatkozásaira is található néhány utalás. így pl. adat van arra, hogy „Mercuriummal" kísérelték meg a magzat elhajtását. A felvidéki városok törvénykezéséből vannak adatok arra vonatkozóan, hogy a magzatelhajtást halállal büntették. Különösen hangsúlyozzák a büntetésnél a magzat életképességét. Általában a fogantatástól számított 40. naptól kezdve tekintik a magzatot életképesnek. A Tripartitum már a méhmagzatot is jogvédelemben részesíti. A terhesség és a szülés eltitkolásáért szintén halálbüntetés jár. A szomorú statisztikát mutató népesedési viszonyokra tekintettel, 1732-ben Pest megyében rendeletet hoznak a művi abortusok megakadályozására és elrendelik a kötelező terhesség bejelentést. A gyermekölést, azaz a házasságon kívül született újszülött megölését kezdettől fogva az emberölés egyik kvalifikált nemének tekintették és erre súlyosbított halálbüntetést írtak elő törvényeink, így 1563-ban egy Krisztina nevű asszonyt, aki újszülöttjét élve elásta, halállal büntették, élve eltemették, szívét karóval átütötték. A gyermekgyilkos leányanyát a legsúlyosabb tortúrának vetették alá. A gyermekölés bűncselekményével kapcsolatban igen korán megtaláljuk a szakértői bizonyítás csíráit is. A gyermek élveszületésének bizonyítására megkövetelték az „első kiáltás" (sírás) hallását. Az újszülött holttestét fel kellett boncolni az élveszületés bizonyítására. Ezzel kapcsolatban külön meg kell emlékeznünk Rayger Károlyról, korának egyik legnevesebb és legsokoldalúbb magyar orvosáról, aki a kórbonctan és az igazságügyi orvostan egyik első hazai művelőjének tekintendő. Rayger Károly volt az, aki az újszülött élve születésének bizonyítására a tüdő úszópróbát bevezette és alkalmazta. (1670.) Rayger rendszeresen boncolt, illetve boncoltatott újszülötteket és csecsemőket, különösen olyanokat, akik életük első heteiben, hónapjaiban görcsökben (eclampsia) haltak el. Felkérésre felnőttek holttesteit is boncolta és ezektől részletes boncolási jegyzőkönyvet készített. A gyermekölés bűncselekményének kegyetlen büntetése 1769ben változik meg, amikor a helytartótanácsi rendeletek a gyei.-