Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Földes Vilmos: Szemelvények a magyar igazságügyi orvostan történetéből

1656-ban III. Ferdinánd „Praxis criminalis"-a előírja, hogy emberölés esetén esküdt sebész mondjon véleményt a sebek, eszközök minőségéről, adott esetben a holttest kihantolásának elrendeléséről. Utalás található továbbá arra vonatkozóan, hogy a tortúrát, azaz a kínvallatást hogyan alkalmazzák: milyen testi fogyatékosságok, elmebetegségek enyhítik a büntetést, sőt börtönegészségügyre vonatkozó rendelkezések is találhatók benne. A „Praxis eriminalis" tehát az első olyan jogi okmány, amely határozottan utal a szakértők igénybevételére, hiszen az említett kérdésekben a bíróság helyes tájékoztatása szakértő közreműködése nélkül lehetetlen. Ugyanakkor pedig ezek mind olyan természetű kérdések, amelyek eldöntése már speciális igazságügyi orvosi szakismereteket is megkövetel. A testi sértések és azok szakértői elbírálásához igen érdekes adat a következő: Karddal okozott combsérüléshez elvérzés társult. A sebészorvos a bécsi egyetem orvosi karához fordult és arra vonatkozóan kér véleményt, hogy a sérülés halálosnak tekintendő-e. Ez az adat azért érdemel különös említést, mivel az orvosi felülvéleménynek első komoly példáját látjuk benne. Az igazságügyi orvostan fejlődése szempontjából igen jelentős az az 1726-ból származó adat, amely szerint a hirtelen halál és gyilkosság elkülönítésére „pontos boncolás végzendő", ebben jártas sebészekkel. Ez a rendelkezés tehát már kötelezően intézkedik orvosszakértő igénybevételéről. 1772-ből utalás van arra, hogy a tortúrára ítélt bűnözőt a megkínzás előtt sebész vizsgálja meg, hogy élete és egészsége veszedelme nélkül kiállhatja-e a büntetést. 1788-ban a halottkémlelést kötelezően rendeli el a helytartótanács az egész ország területére. 1794-ben pedig újabb helytartótanácsi rendelet intézkedik a hullák vizsgálatáról és temettetéséről. Hogy az öngyilkosság mennyire a megvetés tárgya volt, az alábbi 1776-ból származó eset bizonyítja. Egy „mclancholiás" szabómester öngyilkossági szándékból felakasztotta magát. A holttestet három napig függeni hagyták, majd a hóhér a fejét levágta, szívét kivette, ezt karóba szúrta, a holttestet pedig a falu