Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Földes Vilmos: Szemelvények a magyar igazságügyi orvostan történetéből
ről. E megállapítás a maga kocában igen nagy jelentőségű és arra mutat, hogy a testi sértések elkülönítésében és megítélésében milyen körültekintően igyekeztek eljárni. Nem lehet kétséges az sem, ha az egykorú törvénykezés ilyen elkülönítésekkel élt, ehhez megfelelő s az akkori idők színvonalán álló „szakértői" segítségre volt szüksége. Hogy ezen időben kik láthatták el a szakértői tisztet, közelebbi adataink nincsenek. Az egyes fennmaradt utalások szerint ezek borbélyok, sebészek, illetve hadi sebészek lehettek, akik nyilván a legjobban rendelkeztek a sérülések megítéléséhez szükséges gyakorlattal. III. László király 1274-ben azokat a sebzéseket nyilvánítja halálosaknak, amelyek tapasztalt orvosok segítségével hosszú időn át alig gyógyíttathatnak. V. István király megkülönböztet csonkítással járó, csonkítás nélküli sebzéseket és hasításokat. 1329-ben Róbert Károly egyik szabadságlevelében megkülönbözteti a halálos sebeket, a vérzéssel járó, vagy vérzés nélküli ütéseket. Egész korai rendeletek intézkednek a szemléről is. A szemlét eleinte rendszerint maguk a bírák végezték és az ő feladatuk megkönnyítésérc irányuló törekvés vezetett ahhoz, hogy 1270-ben Moys nádor a sebzéseket „hüvelyk" szerint határoztatja meg. A seb minden hüvelyk hosszáért 60 dénár váltságdíj jár. II. Lajos király mohácsi csata utáni halálával kapcsolatban az egykorú feljegyzések szerint a gyilkosság lehetősége is felmerült a vízbefúlás mellett. Mária királyné megvizsgáltatta a vízből kiemelt, erős feloszlás állapotában lévő holttestet, a királyon azonban az ajkán levő jelentéktelen sérülésektől eltekintve, egyéb sérülést nem találtak. A halálok tehát vízbefúlás volt. A szúrásos sérülések, amelyekről a király környezetéhez tartozó egyes személyek említést tettek és amelyből esetleg gyilkosságra véltek következtetni, a holttest megszemlélése során nem bizonyultak valónak. 1555-ben a „székely nemzeti konstitutio" megkülönbözteti az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést, tehát gyilkosságot, az önvédelem közben elkövetett emberölést, továbbá a súlyos és kevésbé súlyos testi sértéseket. A gyilkosságot halállal bünteti, a testi sértésekre súlyosságának megfelelő pénzbírságot szab.
