Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Szodoray Lajos: Debreceni orvosok, gyógyítók és kórházak a XVII-XVIIII. században

DEBRECENI ORVOSOK, GYÓGYÍTÓK ÉS KÓRHÁZAK A XVII —XVIII. SZÁZADBAN Irta: Dr. SZODORAY LAJOS (Debrecen) D

ebrecen a XVII. században 12-13 ezer, a XVIII. században 15-29 ezer lakosú agrár- és kereskedő)ellegű város volt, amely igen sokat szenvedett a törökök és a németek fosztogatásaitól. A XVII. és XVIII. században orvosi oklevéllel bíró, gyógyítással foglalkozók száma hazánkban igen kevés volt, hiszen a nagyszombati, majd budai orvosi fakultás csak igen kis számú hazai diplomás orvost (1770-1771-től 1801-Íg évente 1-56) képzett ki és így elsősorban olyan orvosok működtek országszerte, akik orvosi oklevelet külföldön nyertek, ezek is viszonylag elég kis számban. Pedig a XIX. század első feléig pusztító cholera, a XVIII. században is fellépett pestisjárványok egymagukban indokolttá tették volna (lásd Kiss E. Népegészségügy, 12. 30. o.) a hathatós orvosi segítséget. Debrecen város orvosi ellátottságán - amely minőségben és mennyiségben ezekben a századokban kiemelkedő volt - azonban az a körülmény segített, hogy a református Kollégium tanárait úgy választották, hogy közöttük mindig akadt olyan tanár, akinek a teológiai oklevél mellett külföldi orvosi oklevele volt és mint orvos is működött. Emellett szép számmal működtek olyan lelkészek Debrecenben és környékén is, akik olvasottságuknál fogva a betegek kezelésére vonatkozólag bizonyos orvosi jellegű tanácsot is adtak, és akik éppen olvasottságuknál fogva nem tekinthetők, már éppen a műveltségük helyzetére való