Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Szodoray Lajos: Debreceni orvosok, gyógyítók és kórházak a XVII-XVIIII. században

tekintettel sem, kuruzslóknak. Méliusz Juhász Péter (1575) debreceni lelkész is Herbáriumát a népen való segítés céljából írta. Ilyenek id. Köleséri Sámuel (1634—1683), aki Leidenben, Oxfordban, Cambridge-ben tanult és 1672-től mint debreceni lelkész működött, s az orvostudomány elemeit is tanította a Debreceni Kollégium érdeklődő ifjainak. Fia, if). Köleséri Sámuel, aki teológiai oklevele mellett bölcsész és orvosdoktor is volt, tartományi orvosként működött. Debrecen város meghívását városi orvosi tisztre nem fogadta el. Óvári János miskolci lelkész (meghalt 1705) naplója sok orvosi receptet tartalmaz. Huszti Szabó István (1671-1704), aki az Odera melletti Frankfurtban, Franekerben, Leidában, Lipcsében és Halléban tanult, bölcsész és orvosdoktori oklevelet nyert, előbb Apaffi Mihály orvosa volt, majd 17001704-ig debreceni főiskolai tanár és Debrecen város tiszti főorvosaként is működött. Kecskeméti György „orvosi ranggal bíró debreceni kollégiumi tanár" volt. Király István 1697-ben lett orvosdoktor Halléban és Herczeg János 1703-ban Franekerben nyert orvosi diplomát, szintén főiskolai tanárokként működtek. A debreceni nagyhírű orvosok névsorát a világhírű Segner János András nyitotta meg, 1730-ban a város physikusa, később jenai egyetemi tanár. Egy évig volt Debrecen város physikusa. Utóda Buzinkay György lett, akit 1733-ban a franekeri egyetemen avatnak orvosdoktorrá és 1737-ben lesz Debrecen város főorvosa (Magyary Kossá Gy. IV. 270.). Készpénz fizetése 200 rhen. forint és naturaliák. A pestisről írt kisebb értekezést (Rövid oktatás, 1739). Már az ő idejében működik Hatvani István (1718-1786), aki 1749-ben foglalja el a debreceni főiskolai tanári széket, de emellett orvosi gyakorlatot is folytatott; ő volt az első iskolaorvosunk, az ő kezdeményezésére létesült 1775-ben a kollégiumi kórházi alap 85 rhénes forinttal (Lósy-Scbmidt E.), majd városi orvos lett és a gyógyszertárak felügyelőjévé is kinevezték. Legyen szabad megemlíteni orvosi műveltségének sokoldalúságára, hogy bázeli doktori értekezése (1748) elméleti tárgyból: „De functionc cutis", gyakorlati vizsgájának tárgya: „De Variolis" volt. Érdekes későbbi therapiás munkája: „Thermae Váradiensis" (Viennae, 1777), elsőnek tanítja a chemiát Magyarországon. Vele egy időben működik mint városi orvos Weszprémi Csanádi István