Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

közé tartozik tehát, hogy ezeket a meg nem valósult elképzeléseket felkutassa és feltárja a bennük rejlő lehetőségeket. „Egy merész megfigyelő annak ellenére, hogy munkáját esetleg a legkedvezőtlenebb körülmények között tudta csak végezni, mindig hagy maga után nyomokat, amelyek megközelítik az igazságot" írta I. P. Pavlov. Azoknak az okoknak és körülményeknek a tanulmányozása, amelyek különböző gondolatok megvalósítását, értékes javaslatok kivitelezését megakadályozták, továbbá a kutatásra vonatkozó szükséges következtetések leszűrése, nemcsak új fejezetet nyitnának az orvostörténetben, hanem fegyvert is adnának a kutatók kezébe és segítenék őket munkájukban. Ezek a szovjet történészek kiinduló pontjai és követelései az orvostörténeti munkálkodással szemben. így értelmezzük mi feladatunkat és szerepünket az orvostudomány haladásában. * Az orosz orvos történ étnek csakúgy, mint más népek orvostörténetének, a népi orvoslás történetével kell kezdődnie. Az orosz népi gyógyítás a babonák és a miszticizmus elemei mellett a megfigyelések, értékes orvosságok, a betegségek gyógyításánál és megelőzésénél alkalmazott módszerek gazdag tárházával rendelkezett. Ez a tárgy külön elemzést érdemelne, de a terjedelem korlátozottsága miatt itt nem foglalkozhatunk vele megfelelően. Az első orvosi tárgyú, orosz, kézzel írt okiratok között szerepelnek Szvjatoszláv 1073-ból származó „Gyűjtemény"-ének egyes részei. A kievi nagyfejedelemség fejlődését a XT-XII. században megszakította a mongol betörés, majd az ezt követő tatár iga. A kievi nagyfejedelemség, az orosz, az ukrán és a bjelorusz nép felfogta a mongol támadók csapásait és megállította azt.* így lehetővé tették Európa népeinek, hogy békésen fejlesszék kultúrájukat. * A tatár betörés utolsó hulláma Magyarországon ért véget 1241-1242-ben (Szerkesztő).