Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

B. D. Grckov, B. A. Ribakov és más szovjet történészek világosságot derítettek a kievi nagyfejedelemség kultúrájának gazdagságára és jellegzetességeire. Ebben az időszakban az orvostudomány is bizonyos fejlődést mutatott. Említsük meg, hogy pontosan 50 évvel ezelőtt K. Loparov orosz történész a firenzei Medici-könyvtárban talált egy tanulmányt, amelyet görög nyelven Vladimir Monomah unokája, Eupraxia hercegnő írt, aki a bizánci császárral történt házasságkötése után a Zoe nevet kapta. Ez az írás valóságos orvosi enciklopédia, a terápia, a gyógyszertan, a szülészet és több más gyógyászati ág problémáival foglalkozik. A kievi nagyfejedelemség első orvosi intézményei főleg egyházakhoz tartozó szegényházak voltak. Ilyenek voltak a XI. században Efrcm, Kiev és Percjaszlav püspöke és mások által alapított kórházak. A mongol invázió okozta pusztítás hozzájárult a járványok elterjedéséhez. Az ebből az időből származó krónikák messze elterjedt .,pesztilenciákról" (járványokról) és a lakosság tömeges megtizedéléséről beszélnek. Ezért a moszkvai nagyfejedelemségben széles körben hajtottak végre a „pesztilencia" ellen irányuló átfogó intézkedéseket. A moszkvai nagyfejedelemség orvosi irodalmát, ebből az időből, számos könyv, többek között: a „Cvetnik", a „Vertograd", a „Blagophrohladnij vertograd" stb. képviseli. A moszkvai nagyfejedelemség első egészségügyi adminisztratív szervét, a „gyógyszerészeti osztály"-t - amely eredetileg „gyógyszerész kamara" néven szerepelt - a XVI. század végén szervezték. Az első orvosképző iskolát Moszkvában, 1654-ben alapították. Valamivel később kórház-iskolákat állítottak fei a moszkvai katonai kórházban, valamint Szentpétervárott és Kronstadtban, ahol főleg a hadsereg részére képeztek ki orvosokat. A XVII. század végén és a XVIII. század elején, különösen I. Péter idejében, az egészségügy központi ellenőrzés alá került. Egyéb intézkedések között, fontos helyet foglalt el a hazai orvosképzés. Éveken át az orvosokat, a csontsebészeket és a gyógytudomány más szakorvosait gyakorló gyógyászokból toborozták. Sok fiatalembert küldtek külföldre tanulmányútra.