Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: ősmagyar motívumok orvostörténeti maradványainkban

dottságban. - Ennek megfelelően igyekeztek a finn-ugorságot, mint rokont lekicsinyelni, vagy jórészt el is hallgatni. Már egy évszázada felmerült az ősmagyarság honfoglalás előtti hitvilágának kérdése. Történtek is érdekes és értékes kutatások, de valójában csak a Szovjetunió idején, sőt igazában csak 1945 óta, szovjet tudósokkal való kollaborálás által vált lehetségessé a beható helyszíni kutatás. Világos, hogy az ősi vallás vonatkozásai révén sok értékes támpontot lehetett szerezni.

6 Az ősmagyarság legközelebbi rokonai - amint már említettük - az obi-ugorok voltak, a manysik és hantik ősei. Később a török népekkel jutottak szomszédságba, akik sok tekintetben hatottak rájuk. Azt azonban máris tudjuk, hogy hitviláguk közös volt, nemcsak a közvetlen rokonokkal, hanem közös volt a törökökkel is. Ez a hitvilág a sámánisztikus hit, amelynek nagyon sok árnyalata volt. Ezt a hitvilágot a török nép csupán a IX-X. században hagyta el és lett mohamedánná, még később István király idejében a magyarság is felvette a keresztény hitet. De amint a török sem hagyta el olyan könnyen és hamar az ősi sámán vallását, éppen úgy a megkeresztelkedett magyarság is nagyon hosiszú időn át külsőségeiben keresztény volt, de tovább végezte sámánisztikus (táltos) szertartásait. Belekeverte új hitébe a régi táltoshiedelmeit és nem használt az sem, hogy a XI, században törvényt hoztak az erdőkben és berkekben rendezett titkos táltos-szertartások ellen. Nem használt, mert a felvett katolicizmus ördögben való hitkomplexusa a hasonlatosság révén csak erősítette a táltosi szellemhitet és a régi táltosi hittel oly közeli rokon keresztény szertartások, ördögűzések, exortiók nehezítették ennek elfelejtését. A táltos hitvilág maradványai lassan, a századok hosszú során, természetesen egyre koptak és leperegtek a keresztény vallás gyakorlásában és átkerültek a magyar nép babonás hiedelemvilágába, babonás orvosló és empirikus gyógyító rendszerébe, egy részük pedig kezdetlegesebb fajtájú mondókákká, gyermekversikékké, népmesékké alakult át. Fontos ez két okból. Fontos a magyar orvostörténclem számára ós fontos az összehasonlító néprajz számára, mert a tudomány is egyre erőteljesebb és biztosabb eszközökkel kutatja ma