Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Katona Ibolya: Dr. Fekete Lajos munkásságáról

sebb orvosok életrajzait és írásait is kell, hogy tartalmazza ez a mű. Az egyetemi oktatás a magyar orvosnemzedéket, megismertette az idegen gyógytanodák józan és ferde nézeteivel, elveivel, haladásával, de a hazai orvostudomány fejlődéséről vajmi keveset nyújtott." ,,A nemzet, melynek történelme van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetet és tetterőt merít: úgy a magyar orvos is büszkén önérzettel tekintend jelen és jövőjére, ha történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte és hogy a hazai orvosirodalmat korántsem kezdeni, hanem az elődök nyomdokain folytatni kell." Az orvosokat tömörítő különböző egyesületek és társulatok időnként foglalkoztak az orvostörténelmi pályatétel kitűzésének kérdésével, majd mindez feledésbe merült, az élet gyakorlatában sok egyéb, tért követelő tudományos kérdés mellett. Végül is a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései közül a győri vándorgyűlés határozata értelmében pályázatot tűznek ki „olyan orvostörténelmi munkára, melyet magyar nyelven, eredetiben, vagy fordításban 1848-tól 1874-ig bezárólag megjelent orvosi szakmunkák, szaklapok és folyóiratok jelesebb könyvészetet rövid tájékoztató bírálattal kísérve szerkeszti." Dr. Fekete Lajos a fiatal orvost jellemző lázas türelmetlenséggel, elapadhatatlan tudásszomjjal kíséri figyelemmel az orvosi szaksajtót, a nagy tekintélyű professzorok, megyei főorvosok tudományos értekezéseit, vitáit. Elkészíti a pályamunkát. Az orvosakra jellemző a pályatétellel szembeni érdektelenség, mert egyetlen „Kiskorú" jeligés pályázat érkezett, amelynek szerzője dr. Fekete Lajos volt, akinek a pályadíjat oda is ítélték. (Dr. Hamari Dániel által kitűzött 100 Ft, azaz 20 arany koronát.) 1875-ben Élőpatakon, az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésén ismertetett „Magyar Orvosi könyvészet 1848-1874-Íg" című mű a kéziratok közt nem található. Fekete „Az orvosi tudományok története Magyarországon" című munkája tartalmát, terjedelmét figyelembe véve, úgy vélem, hogy Weszprémi és Linzbauer után a sorban következő orvostötténelmi. munka, melyben elődeinek munkáit felhasználva, a XIX. század közepéig folytatja a rendszerező leírást.