Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Katona Ibolya: Dr. Fekete Lajos munkásságáról

Előszavában biztatja az orvosokat, hogy mivel az orvostudományból élnek és táplálkoznak, meg kell ismerniök a hazai orvostudomány történelmét, irodalmát, útját. Tevékenykedni kell a múlt feltárásán. - Azzal, hogy a magyar orvosi történettan írásához kezdhetett, a szerzőnek régi vágya teljesült és azt az időt, amit az orvosi gyakorlattól és „másnemű foglalkozásoktól" meg tudott takarítani, ezzel töltötte. A szerző bírálja munkáját, amikor azt írja, hogy nem túl sok újat tud munkájában mondani, de igyekezett orvoselődeinek nézeteit, elveit összefüggésben, fejlődéstörténeti megvilágításban feltüntetni. Nagyobb érdemet munkásságának nem tulajdonít, minthogy az adatokat szorgalmas munkával összehordta, csoportosította és nagy fáradtsággal összeállította. Forró óhaja, hogyha kontár tollal is, összegyűjtött munkáját olvasnák és a jelenkori magyar orvosi nemzedéket „tetterőre, irodalmi munkára ösztönözné". Ismerteti az orvoslás, az orvostudomány fejlődését a pogány ősi népgyógyászattól a XIX. század elejéig. Leírja a magyar gyógyászatot és annak sorsát a keresztény hit felvételéig, majd Szent István korát, kórházak keletkezését. Igen sok orvosszerzetes nevét említi, adatait Weszprémi orvostörténeti munkájából meríti. Rámutat a járványok dúlására, amely az emberiség történeti fejlődését kíséri a különböző századokban és bemutatja egyúttal a tudomány fejlődésének járványtan! vonatkozásait. Feltárja az Anjouk uralkodása, illetve a XV. századtól a XVI. századig uralkodó eszmeáramlatokat, azokat, amelyek az orvostudomány fejlődését segítették, vagy gátolták. A kort ismertetve így ír: „Az idő méhe terhes a sok badar eszméktől, melyek béklyóban tartják a szellemet és szörnyű scolaszticizmus e keveréke a hitnek és bölcseletnek, tartja az uralmát a tudományos világban." Kiemeli, hogy ennek a korszaknak uralkodó eszméi az alchemia és az astrologia. Mátyás és Zsigmond király idejében idetelepült orvosokról és szerzetesekről ír, akik igen sok tudományágat honosítottak meg Magyarországon a gyógyászat mellett. A XVI. században kiemeli a könyvnyomtatásnak mint lendítő erőnek a tudomány fejlődésében való szerepét, megemlíti I. Miksa 1570ben hozott orvosi gyakorlatot szabályozó rendeletét, az orvosok