Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

Beszámolója meghatározta azokat a lehetőségeket és kilátásokat, amelyek annak a klinikusnak a munkájában rejlenek, aki a klinikai gyógyászat élettani irányának híve. Az orosz klinikai gondolkodás másik különlegessége a betegség megelőzésére fordított figyelem. így a XIX. század legelején M. J. Mudrov belgyógyász, a Moszkvai Egyetem tanára hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen rendkívül fontos az orvosok számára a betegség megelőzése: „Megóvni az emberek egészségét, távoltartani tőlük az öröklött, avagy őket fenyegető betegségeket, a megfelelő életmódot előírni számukra; az orvos részéről nemcsak becsületes, de megnyugtató megoldás is; mert könnyebb a betegséget megelőzni, mint gyógyítani. Ebben rejlik az orvos elsődleges kötelessége". G. A. Zaharin, egy másik kiemelkedő klinikus, a Moszkvai Egyetem tanára, ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonított a preventív gyógyászatnak. Az egyik gyűlésen tartott beszédében mondotta: „Mi a higiénét nemcsak az orvosnevelés szükséges részének tekintjük, hanem minden gyakorló orvos egyik - ha nem a legfontosabb - feladatának". A cári uralom alatt, a kapitalizmus viszonyai között, a klinikusok jogos és jól megalapozott követeléseit távolról sem mindig teljesítették. Követeléseik megvalósítása a szovjet klinikusok feladata, lett. Szovjet klinikusok fejlesztették ki a fiziológiai és funkcionális irányzatot a klinikai gyógyászat minden ágában. Ez arra kötelezi az orvosokat, hogy a betegség, a funkcionális elváltozások korai felismerésére törekedjenek, és gyors, tevékeny gyógykezelést alkalmazzanak. Az orosz élettan és klinikai gyógyászat története megmutatja, miképpen dolgozták ki az orosz tudósok, közös erőfeszítéssel, a kétszáz évvel ezelőtt megfogamzott gondolatokat; miképpen teremtették meg ezekből a fogalmak egész rendszerét, valamint a gyógyító-megelőző módszereket, amelyek a szovjet gyógyászat alapját képezik. *