Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)
Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban
val szemben. Amikor Virchow a sejtet jelölte meg mint az élet elemi és önálló egységét, túlbecsülte annak szerepét. i86c-ban írt doktori disszertációjának befejező részében a fiatal Szecsenov az alábbiakat írta: „A cellulárpatológia, amelyet a sejt fizikai függetlenségére, vagy akár csak a környezete feletti felsőbbségre alapoznak, elvben helytelen. Ez a doktrina nem több, mint az anatómiai irányzat fejlődésének az élettanban elért szélsőséges foka." I. P. Pavlov kiemelte, hogy a kórbonctan egymagában nem képes a betegségi folyamat mechanizmusának teljes analízisére, teljes magyarázatára, ehhez túl durva módszer. Szecsenov és Pavlov kutatásai megcáfolták Virchow cellulárpatológiájának alapjait. De sok más orosz tudós is bírálta írásaiban Virchow cellulárpatológiáját. Ezek közül megemlíhetjük K. A. Timirjazev, E. F. Arisztov, I. I. Mecsnyikov, N. I. Pirogov, A. A. Osztrumov és M. M. Rudnev nevét. Látható, hogy a cellulárpatológiával szemben elfoglalt negatív álláspont nem múló jelenség volt, hanem alapvető premisszákból indult ki. A gyógyászat neurogenetikus elmélete, amely az idegrendszer szerepének felismerésén alapult, az egészséges és beteg embert nemcsak az anatómiai szerkezet és helyi anatómiai elváltozások szempontjából igyekezett tanulmányozni, hanem mindenekelőtt valamennyi rendszernek és szervnek a környezethez fűződő, általános élettani kötelékeivel kapcsolatban is. Az elméleti premisszák, igen hasznosaknak bizonyultak és ezek szabták meg a klinikus magatartását a betegágynál. A neurogenetikus elmélet jótékony hatása nemcsak a belgyógyászatban nyilvánult meg, hanem a sebészetben, a bőrgyógyászatban, a gyermekgyógyászatban és a gyógyászat sok más ágában is. Az 1900-ban megtartott XIII. nemzetközi orvoskongresszuson elmondott „Kísérleti terápia mint a fiziológiai kutatás új és rendkívül hasznos módszere" című beszámolójában I. P. Pavlov félreérthetetlenül megfogalmazta a klinikus előtt álló problémákat.