Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)
Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban
donítottak az idegrendszernek. I. E. Gyadkovszki (1784-1841), a Moszkvai Egyetem tanára már 1853-ban a következőket írta: „Minden rendszer és szerv, beleértve magát a keringési rendszert is, teljes mértékben az idegrendszertől függ". A klinikai gyógyászatban alkalmazott nervizmus legkiemelkedőbb harcosa Sz. P. Botkin (1832-1889) volt. Sz. P. Botkin laboratóriuma vetette meg Oroszországban a kísérleti farmakológia, terápia és patológia alapját. Ez volt a bölcsője országunk legnagyobb tudományos kutatóintézetének, a Kísérleti Orvosi Intézetnek, amely viszont az 1944-ben alakult Orvostudományi Akadémiának és számtalan más intézetnek lett a bázisa. Sz. P. Botkin nézeteit az „Eljárás a belbetegségek gyógyításánál" három számában (1864, 1868 és 1875) hozta nyilvánosságra, úgyszintén 35 előadásban, amelyeket tanítványai lejegyeztek és kiadtak (Sz. P. Botkin professzor előadásai 1-3. kiadv. 1885-1891). Sz. P. Botkin a terápiában a durva empiricizmussal szembehelyezte a szigorúan tudományos vizsgálatot. Azzal, hogy a szervezetet a maga egészében nézte, amely állandó kölcsönhatásban áll környezetével, az orosz orvostudomány megalapozta az élettanban és a klinikai gyógyászatban is a szervezet egységének, a szervezetnek környezetével - az idegrendszer reflektorikus mechanizmusa útján létrehozott - egységének elvét. Ennek az elvnek metodikai és gyakorlati jelentősége végtelenül fontos. A szervezetnek környezetével fennálló kölcsönhatásáról vallott felfogásában Botkin klinikai iskolája I. M. Szecsenov tanításaiból indult ki. 1886-ban Szecsenov a következőket írta: „A szervezet és környezete szétbonthatatlan". Ezt a gondolatot továbbfejlesztve, Sz. P. Botkin azt mondotta, hogy „egy betegség megértése elválaszthatatlan kapcsolatban áll a környezetével, amely a szervezetre hat, közvetlenül, vagy közvetve, közeli avagy távoli ősök útján". A szervezet és környezetének egységéből, valamint az idegrendszernek a szervezetben elfoglalt vezető szerepének elvéből kiindulva, az orosz tudósok többsége negatív álláspontra helyezkedett Virchownak, a cellulárpatológiával kapcsolatos tanításá-