Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Könyvismertetés - Doc. M. U. dr. Frantisek Pachner: Az anyák életéért - Semmelweis Ignác Fülöp életdrámája

dése idején a bécsi és pesti klinikákon, de általában az európai gynekológia terén uralkodtak. A mi szempontunkból a munka elsősorban azért érdekes, mert bővebben megismertet azzal a három, cseh származású bécsi orvosprofesszorral, akik Semmelweisnek ottani működése idején nemcsak személyes barátai, hanem tanításának lelkes hívei és propagálói voltak. Ezek között Josef Skoda, egy plzeni lakatos fia, a belgyógyászat tanára volt a bécsi egyetemen, és abban a korban a légzőszervek megbetegedései terén végzett kutatásaival szerzett az orvostudományban elévülhetetlen érdemeket. (Két fia közül az ifjabb, Emil, mérnöki pályára lépett, alapítója lett a később világhírű plzeni „Skodaműveknek".) Karel Rokitansky, a berlini Virchow mellett korának egyik legkiválóbb patológiai anatómusa volt, akinek 1846-ban „Lehrbuch der pathologischen Anatomie" címen megjelent munkája évtizedeken át ennek a tudományágnak legkitűnőbb kézikönyve volt. Végül a harmadik: Ferdinand Hebra, aki a dermatológia tanára volt Bécsben, úttörő munkásságot végzett a bőrgyógyászat terén és az ő nevéhez fűződik, hogy a bőrgyógyászat, mint az orvostudomány önálló ága, külön tanszéket kapott a bécsi egyetemen. Volt azonban még egy cseh származású orvos, aki - mégpedig éppen tragikus halála folytán - Semmelweis felfedezésében döntő szerepet játszott. Ez az orvos a Biela nad Svitovouból származó Jakub Koletschka volt. Mint ismeretes, Koletschka a törvényszéki orvostan professzora, egy puerperalis lázban meghalt anya holttestének felboncolása közben történt fertőzés következtében halt meg. Semmelweis, akit mint jó barátot, igen tragikusan érintett Koletschka halála, áttanulmányozta a boncolásról felvett jegyzőkönyvet és ebből látta, hogy a bonclelet a halál okául ugyanazokat az okokat derítette fel Koletschka holttestén, mint amelyeket ő a gyermekágyi lázban elhalt anyák holttestén talált. Koletschka pyemiája és a gyermekágyi lázzal való genetikus azonosság folytán jutott Semmelweis végleg arra a felfedézre, hogy az ok csak hullafertőzés lehet. A barátokon, tanításának lelkes hirdetőin és követőin kívül voltak azonban Semmelweisnek igen tekintélyes cseh ellenfelei is. Ezek mindenekelőtt Prágában küzdöttek ellene. Párizs és Würtzburg mellett éppen a cseh főváros volt a szülészetnek az a harmadik fontos központja, ahol a gyermekágyi láz okaira és eredetére nézve a legtovább uralkodott a maradi felfogás, s ahol a legrosszabb volt a halálozási statisztika. Semmelweis tanításait ott. a legkitűnőbb orvosi tekintélyek is „a fantázia szüleményének", „tévedésnek" tartották még akkor is, amikor gyakorlatilag a prágai szülészeti klinikán már alkalmazták azokat a fertőtlenítési módokat (klórmésszel való mosakodás, a beteg steril környezete), amelyeket Semmelweis a prophylaxis érdekében megkövetelt. Az európai hírű prágai belgyógyász professzor, Josef Hamernik még 1866-ban, tehát Semmelweis halála után is azon a nézeten volt, miszerint „Semmelweisnek a