Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Könyvismertetés - Doc. M. U. dr. Frantisek Pachner: Az anyák életéért - Semmelweis Ignác Fülöp életdrámája

gyermekágyi lázra vonatkozó téves nézetei az állatorvoslási elméletekből fejlődtek ki", és azt hirdette: számos kísérlete azt bizonyítja, hogy ,,a gyermekágyi láz eredete nem lehet fertőzés". Semmelweis tanításának egyik legkövetkezetesebb elutasítója a szintén prágai születésű, egyébként európai hírű Bemard Seyfert volt, de harcolt a tanítások ellen a prágai szülészeti klinika professzora: Alexander Frantisek Vilém Kiwisch is, aki később Würzburgba került, és akinek helyét később ott a legkeményebb - mert a korabeli szülészet terén legtekintélyesebb - tudományos ellenfele: Friedrich Wilhelm Scanzoni foglalta el. Scanzoni ugyancsak prágai születésű volt, bár családja eredetét tekintve déltiroli olasz. Igen nagy tekintély övezte, sokáig úgy emlegették, mint „Németország első szülészét". Látható tehát, hogy a Semmelweis tanításainak elismeréséért folyó tudományos harcban pro és contra igen jelentős szerepük volt a cseh származású gynekológusoknak. Jelentősek továbbá Pachnernek azok az érvei és adatai, amelyekkel Semmelweis magyarságát bizonyítja. Ügy látszik, ennek hangsúlyozását a szerző különösen szükségesnek tartja, mert bár Semmelweis magyarsága ma már az orvostörténetben világszerte vitán felül van, Csehországban még sokan úgy tudhatják (bizonyára német orvostörténeti munkák alapján), hogy Semmelweis német volt. Szerintük erre mutat nemcsak német neve, hanem az a tény is, hogy Bécsben tanult, korszakalkotó felfedezése bécsi működéséhez fűződött, és egyetlen nagy munkáját, a „Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers" c. alapvető művét is német nyelven írta. Ezzel a felfogással a szerző Semelweis magyarságára vonatkozó meggyőző érvek felsorakoztatásával száll szembe. Végül a Semmelweisről megrajzolt kép tárgyilagossága és „az anyák megmentője" halhatatlan érdemeinek az igazságnak megfelelő méltatása érdekében röviden foglalkozik a szerző a gyermekágyi láz okait kutató angol és amerikai orvosokkal, tehát Semmelweis közvetlen elődeivel is. Főképpen részletesen ismerteti Oliver Wendel Holmes-nek, a nagy észak-amerikai orvosnak, a gyermekágyi láz okainak felderítése terén végzett munkáját és annak eredményeit. Ismeretes, hogy az amerikai orvos Semmelweisszel egy időben végezte kutatásait, és az általa elért, körülbelül ugyanazon eredmények hosszabb időn át vitássá tették, vajon egyedül Semmelweist illeti-e meg a nagy felfedezés dicsősége. Ma már kétségtelen, hogy igen, Amerika ugyanis akkor még Európától elszigetelt tudományos életet élt, az európai orvosok nem olvasták az amerikai szakmunkákat, folyóiratokat. Semmelweis sem tudott Holmes kutatásairól, azokról előadásai során, munkáiban sehol sem tesz említést, pedig kétségtelen, hogy ha ismerte volna Holmes tanításait - amelyek legfőbb vonásaikban megegyeztek az övével -, azokra felfedezésének támogatására hivatkozott volna. Pachner helyesen mutat rá azokra a különbségekre, melyek a két nagy orvos felfede-