Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

műve „Az elméleti anatómia alapjai" (1892) volt. Leszgaft nagy figyelmet szentelt annak, hogy milyen szerepe van az anatómiának a testedzéssel és a sporttal kapcsolatos problémáknál. Ennek a kérdésnek szentelte „Az anatómia viszonya a testedzéshez" című tanulmányát. * A múlt század hatvanas éveiig a hisztológiai problémákkal Oroszországban főként fiziológiai laboratóriumokban foglalkoztak és ezek szorosan összefüggtek a fiziológia fő problémáival. A hatvanas években önálló hisztológiai tanszékeket állítottak fel, először Moszkvában és Szentpétervárott, majd Oroszország többi egyetemi városában. Kezdve N. M. Jakubovicsnak és F. V. Ovszjanikovnak az agy és agyidegek haj szálépítményének szentelt munkáival, az idegrendszer hisztológiája, a neurohisztológia, rohamosan fejlődött (A. I. Babuhin, I. F. Ognev, M. D. Lavdovszki és A. Sz. Dogel). A sejttan legnagyobb teljesítménye a XIX. században az élő sejtek osztódásának P. I. Peremez&ko orosz tudós által történt felfedezése és részletes leírása volt. P. I. Peremezsko tanulmánya a sejtek osztódásáról a „Zbl. med. 'Wissensch." (1878. N° 29.) című folyóiratban jelent meg. Orosz tudósok az általános és részletes hisztológia majdnem minden terén végeztek fontos kutatásokat. Sok becsületet szereztek új hisztológiai módszerek kidolgozásával és a modern hisztológia leghaladóbb irányzatának kezdeményezésével. így a hetvenes években N. A. Hrzsonscsevszki volt az első, aki intravitális festést alkalmazott a vesék működésének kutatásánál (fiziológiás festék befecskendezése), megteremtvén ezzel a hisztofiziológiát. I. M. Mecsnyikov munkája a nyolcvanas években a sejtenbelüli táplálékfeldolgozásról és a gyulladás összehasonlító tanulmányozásáról lefektette a szövetek empiriko-fiziológia tanulmányozásának, valamint a hisztológia összehasonlító és evolúciós irányának alapjait. Orosz morfológusok írásai ismételten elismerésben részesültek nemzetközi gyűléseken és külföldi akadémiákon. így például P. V. Rudanovszki monográfiáját aranyéremmel tüntették ki, P. V. Rudanovszki (1829-1888) egy időben adta ki orosz és francia 2* 19