Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Adattár - Dr. Daday András: 150 év előtti kórtörténet

volt és az os sacrumig terjedt. Étvágy csekély, hányás csökkent. Ezek hallatára és láttára Hell fizikus azt feltételezte, hogy a vese már gennyescdésbe ment át és aszkóros lázzal van dolga. Ezért minden igyekezete a beteg erősítésére, az izzadás csökkentésére irányult. Altheae radicis et fol. mavae ac verbasci mák sziruppal édesített főzetét peru-balzsam főzettél keverve rendelte másodóránként, fél kávés csészével. Ezenkívül búzakorpából készült, mellig érő fürdőket írt elő naponta azzal a hozzáadással, hogy a vászonnal megszárított beteg azonnal ágyba tétessék. A végtagokat langyos borral mosatta le. Mivel a has gyakran el volt dugulva, keserüsóval kevert manna allövetct adatott. - A szigorúan betartott előírás dacára a beteg állapota nem javult. A jobb vese-táji fájdalom ugyan eltűnt, azonban a húgycsőbe a makktyú alá vette be magát, s annyira fokozódott, hogy a beteg jajveszékelt. Mikor a húgydugulás megszűnt, nagy mennyiségű vizelet távozott el, bár a beteg alig fogyasztott 3 fontnyi italt. Mikor az orvos mindezt látta, április 14-én már erősebb mályva főzetet rendelt s hozzá peru cortex kivonatot is adatott. Két nappal később, amikor a beteg többször görcsös arcizom-összehúzódást, kezein ínrángatózásokat kapott, s ereje összeomlott, néhány drachma vad valeriánát öntetett az előbbi főzetbe. A nagyfokú álmatlanság miatt este 15 csepp rögtöncsillapító rad. anodinae simplexet írt elő. A húgycső-fájdalmat is megkísérelte enyhíteni. A fürdőket folytatták, főleg a húgydugulásoknál. Az április 24-i látogatáskor a görcsök és rángatózások megnövekedve tűntek elő. Ezért Hell a pézsmából többet rendelt, de elhagyta a valeriánát, mert a beteg nehezen vette be. A cortex-peruv. főzet fogyasztását folytatta. A makktyú alatti fájdalom annyira fokozódott, hogy a beteg szörnyű módon bőgött. Nem csilapította azt most már csak az, ha a beteg a penis fájós helyét ujjaival erősen összeszorította s azt hosszában előrehúzta. Ettől a gyakori művelettől a penis napról napra hosszabb lett. Néhány nap múlva a beteg ereje annyira hanyatlott, hogy a fürdőket félbe kellett hagyni. Május 2-án Hell a beteget a legrosszabb állapotban találta. A makktyú alatti fájdalom a legkegyctlenebbé vált, nyugtalan álma fantáziákkal, rángatózásokkal telt. Ebből az álomhoz hasonló valamiből a beteg hirtelen felébredve alig hallható hangon kijelentette, hogy meg fog gyógyulni. Pedig szerfölött gyenge, gyors pulzus, szakadó izzadás, a püffedt lábak, a nehéz nyelés, kiszáradt torok, már a közelgő véget jelezték. Ekkor nyúlós főzeten, húslevesen kívül híg tojást adtak a betegnek. Mindennek dacára a bágyadtság napról napra nőtt. A beteg sokat aludt, mint aki rövid időn belül az örök álomnak készül elibe menni. Halál előtt két nappal a végtagok megkékültek, a penisnek a makktyú körüli az a része, amelyet a beteg oly gyakran összeszorított, fekélyes lett, s néhány órával a halál előtt elvált a testtől. A halál május 7-én, hajnali időben következett be.