Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Adattár - Dr. Daday András: 150 év előtti kórtörténet

voltak, s azok több napon át véreztek. Akkor baját a helybeli kirurgus allövetckkel és belső gyógyszerekkel kezelte. Csaknem kigyógyult, amikor meghűlt s ezért még súlyosabb colica haemorrhoidalist kapott, vizeletrekedéssel, görcsös fájdalommal, mely a húgyhólyag nyakát összeszorította. Elmondottak tudatában Hell fizikus más irányban folytatta vizsgálatát, de az ujj első percét sem bírta a végbélbe vezetni, s a húgycsőbe vezetett catetert is félútról kénytelen volt visszahúzni, mert a beteget ájulás környékezte. Ekkor az allövetet végző kirurgust kérdezte meg, hogy nem érez-e akadályt a belső részekben. Az nemmel válaszolt. A beteghez intézett további kérdések sem vittek közelebb a baj megismeréséhez. Ezért úgy vélekedett, hogy a betegség oka a jobb vese gyulladásában rejlik és haemorrhoidalis fáradtság complicatiója forog fenn. így minden igyekezete a gyulladás csökkentésére, a fájdalom enyhítésére és a láz megszüntetésére irányult. Laudamusos csillapító főzetre, borogatásokra, kenőcsök alkalmazására a fájdalom mindinkább csökkent, a láz eltűnt, az étvágy visszatért, a vizelet visszatartási ideje megnyúlt, s így a beteg február 6-án gyógyultan tért haza. Otthonában baj nélkül végezte dolgait március végéig. Akkor egy hosszabb szekérút után, otthon különböző lelki hatások alatt, főleg harag következtében felindult. Ekkor ágyéka jobb részén olyan nagy fájdalmak lepték meg, hogy a legkisebb mozdulatra is eszméletét vesztette. Ilyen előzmények után március 30-án látogatta meg Hell fizikus a beteget. Lázban találta. Pulzusa gyors és gyenge. Jobb vese tájékán, a húgyhólyagig terjedő állandó fájdalom, mely köhögéskor, beszédkor fokozódott. Hányinger, hányás, colica, a has eldugulása, száraz nyelv, szomjúság, fejfájás, kisebb fokú delírium és álmatlanság járult az elmondottakhoz. Vizelete, mely fehéres és nyálkás üledékkel volt tele, akaratlanul távozott. A jobb vese környékén érintésre keletkező fájdalom szerfölött megnövekedett. A fájó részre fekvés lehetetlen volt. Mindezekből a tünetekből Hell fizikus ismét a jobb vese gyulladására gondolt. Kőre nem gyanakodott, mert a vizelet lángvörös volt. A húgycsőben sem tételezett fel követ, mert az nem maradhatott volna ott oly hosszú időn keresztül. A hólyagban sem állapíthatta meg a követ, a fentebb említett okból. Végeredményben arra a következtetésre jutott, hogy a hólyagban nincs fennakadva semmi, hanem esetleg odanőhetett egy kövecske. Ezt annál inkább feltételezhette, mert a beteg sohasem tapasztalt vizeletében homokszerű anyagot. A vizeletben úszkáló nyálkáról azt hitte, hogy az a 18 év előtti betegség, s a jelenleg feltételezett gyulladás következménye. Mivel az első alkalommal rendelt, s megismételt gyógykezelés nem mutatott javulást, a fájó testrészre mustárt tettek, hogy a bőrön vörösödést idézzenek elő. Az április 9-i látogatáskor a tántorgó és erősen lesoványodott beteg folyton tartó csendes lázról, szerfölött izzadásról panaszkodott. Pulzusa gyenge, a szemek bágyadtak. A fájdalom váltakozott, a jobb vese tájékon néha heves 13 Orvostört. Közi. 193