Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Adattár - Dr. Daday András: 150 év előtti kórtörténet

elhízott, pocakos és arckülsejére nézve igen egészséges egyén, ki már hat év óta házas, több gyermek atyja. Fő panasza, hogy hosszabb idő óta, ha szekéren utazik vagy ha hosszabb ideig ülni kénytelen, lábába visszatérő ischiadikus fájdalmakat érez, mit a kényelmetlen ülésnek és gyakran kiduzzadó aranyérnek tulajdonított. Baját titkolva senkinek sem panaszkodott, míg január közepe táján hosszabb nehéz út után a lumbalis tájékon viszkető fájdalmat kapott, mely láz kíséretében az os sacrum mentén haladt lefelé. Ekkor aggódva életéért, Sopronba szállíttatta magát, hogy kikérje dr. Hell fizikus tanácsát. Dr. Hell január 17-én vizsgálta meg először a beteget, ki égető-szúró, állandóan jobb oldali vese körüli fájdalmakról panaszkodott, melyek érintésre fokozódtak, s az ágyékcsigolyák mentén terjedtek. A pulzus gyors és bágyadt volt. Könnyű fejfájáson kívül nyugtalanság, aggodalom, zavart öntudat, álmatlanság uralták a kórképet. Legkisebb mozdulatra, sőt beszélgetéskor és mélyebb légvételre a fájdalom nőtt. Nagy szomjúság gyötörte a beteget. A nyelv bevont, érzés, ízlés természetes. Az alhas lágy és tapintásra alig fájdalmas. A köldöktájon azonban kólikás fájdalom észlelhető. A vizelet könnyű égetéssel távozik, éjjel bővebb, akaratlanul távozó, fehéres színű, nyálkás üledéket rak le, nehéz székeléskor vércseppckkel színezett. - A betegnek ekkor minden negvedik órában csillapító allövetet alkalmaztak, a fájdalmas helyre pedig enyhítő borogatást raktak, lenmagliszttcl keverve. Belsőleg a rendelés máklével édesített csillapító főzetből, a rendes ital pedig mandulatejből állt. Másnap január 18-án néhány hashajtás után a fájdalmak csillapodtak, de a láz és álmatlanság egész éjjel tartott. A beteg csak a reggeli órákban aludt el. A vizelet a láz fokozódásával bőven folyt, annyira, hogy a beteg vizelőtagjára üveg edényt kellett kötni. Az így nyert vizelet üledéktől volt zavaros. A többi tünet nem változva, az előbbi terápiát folytatták. Január 22-én a nyugtalanság, aggódás és állandó fájdalom annyira csökkent, hogy a beteg nemcsak mozogni, hanem az ágyban felülni is tudott. Vizeletét jobban visszatarthatta s éjjel aludt. Ekkor dr. Hell elérkezettnek látta az időt behatóbb vizsgálatok végzésére. Mivel az volt a feltevése, hogy a bajt vagy a jobb vesében, vagy a húgyhólyagban levő kő idézi elő, a beteget különböző testrészeire fektette, a lágyékokat, altestet, szeméremtest környékét, gátat, erősebb tapogatással kémlelte, dc a beteg fájdalomról nem panaszkodott. Hogy valamilyen támpontot kapjon, a vizelet üledékét kiszárította, de abban csak nyúlós-rugalmas nyálkát, nem pedig szemcsés anyagot talált. A beteg ekkor kérdésre előadta, hogy homokszemcséket vagy kövecskét sohasem vizelt, bár gyermekkorában gyakran érzett kellemetlenséget vizeléskor, utóbbi években pedig szekérutazáskor vizeletét nem tudta visszatartani, s azt hosszában terjedő égetéssel kényszerült kiengedni. Azt is elmondta, hogy 18 éves korában igen fájdalmas haemorrhoidalis csomói