Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Adattár - Dr. Varga Lajos: Balassa János és Arany János kitüntetése 1867. június 9-én

Arany János azonban a kitüntetést nem kívánta elfogadni. A belügyminiszternek a következőket írta: „Nagyméltóságú Báró, Magyar királyi Belügyminiszter Úr! Meghatva értesültem Nagyméltóságodnak Budán, folyó hó n-én 2366 elnöki szám alatt kibocsátott, de hozzám csak ma érkezett hivatalos leveléből, hogy Ö császári és apostoli királyi Felsége, magyar királlyá történt dicső megkoronáztatása alkalmából, folyó hó 9-én kelt legfelsőbb elhatározásával, irodalmi csekély működésemet legmagasabb figyelmére méltatni, s annak elismeréséül nekem a Szent-István rend lovagkeresztjét, díjmentesen, legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Egy boldogabb időszak tanújelét látom ebben is, a fejedelmi hatalommal kibékült nemzetre, és különösen a magyar irodalomra nézve, melynek egyik ágát, tehetségem szűk határai közt, művelni én is törekedtem. Teljesen átérzem, hogy itt nem annyira egyéni, mint az irodalomnak szánt kitüntetés forog fenn; melynek személyemről elhárítása azonfelül kellemetlen zavaró hang gyanánt elegyednék a király és nemzet között oly szerencsésen helyreállt harmóniába. Azonban, Kegyelmes Uram! azt nem tekintvén is, hogy midőn az irodalom és tudomány ily legmagasabb kegy általi kitüntetéséről van szó, én mint azok képviselője semmi jogon nem szerepelhetek: eddigi életem egész folyama, egész viseletem, házi és anyagi körülményeim oly sekélyes egyszerűséget mutatnak fel, hogy azzal e rangbéli kegyteljes megkülönböztetés a legélénkebb contrastot képezi, kivesz mintegy saját énemből, s életemet önmagával meghasonlásba ejti. Én, a nép fia, s igénytelen dalnoka; ki a győzelem bizonyosságával már két ízben (1861 és 1865-ben) utasíték vissza országképviselői mandátumot a nép kezéből, — valóban, benső önállásom sérelmének látszása nélkül, felyülről sem fogadhatom el e kitüntetést. Esedezem azért alázatosan, méltóztassék Ö császári és apostoli királyi Felségénél, jobbágyi hódolással párosult legmélyebb hálaérzetem tolmácsolása mellett, olymódon közbenjárni, hogy a legkegyelmesb adományozás, habár egész csendben is, minden további foganat nélkül maradjon. Ki mély tisztelettel vagyok Péten, 1867, jún. 15-én Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Arany János"