Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Karasszon Dénes: Az állatorvostan helye az egyetemes orvostudomány történetében

hetségét kizárólag a szakirodalom fejlesztésére fordította. Szerkesztette az állatorvosi kézi könyvtárt; az Állategészség c. folyóiratot; társszerzője volt az Állatorvosi Lapok; Közlemények az összehasonlító élet és kórtan történetéből c. folyóiratoknak. Állandó referense volt több külföldi állatorvosi, kórbonctani, bakteriológiai és parasitologiai évkönyvnek és folyóiratnak. Előadási jegyzetei oly tökéletesek voltak, mintha sajtó alá akarta volna rendezni azokat, s valóban nagy veszteség tudományos irodalmunknak, hogy ez nem jelent meg nyomtatásban. A szervezetét felőrlő megszakítás nélküli munka okozta korai halálát, egyedül ez gátolta meg abban, hogy előadásainak anyagát kórbonctani, valamint parasitologiai könyv formájában közreadja. Már évek óta betegeskedett, de mintha érezte volna közeli végét, lázasan dolgozott tovább s még halála napján is szokott lelkiismeretességével látta el hivatalos teendőit. Örökké munkás lelke csak akkor tért pihenni, amikor - éppúgy, mint ahogy ezt ő maga mondotta elődjéről, Cza-kó Kálmánról - „végsőt lobbant az élet szövétneke". Rátz István 1917-ben bekövetkezett halála után helyére Entz Béla orvoskari magántanárt mevezték ki, aki azonban főiskolánkon csak rövid ideig működött, mert egy év után a pozsonyi egyetemre hívták meg professzornak. Utódja Jármai Károly, a járványtani intézet tanársegédje lett. Jármai Károly Körmöcbányán született 1887-ben. Itt végezte középiskolai tanulmányait is. 1905-ben az állatorvosi főiskola hallgatója lett, oklevelének megszerzése után, 1909-től a járványtani intézetben Hutyra Ferenc oldalán éveken át tanársegédeskedett. 1913-ban szerzett „summa cum laude" jelzésű állatorvosdoktori oklevelet. Már fiatalon számos értékes tudományos dolgozata jelent meg, ezért Entz Bélának a pozsonyi egyetemre történt távozása után a főiskola tanári kara Jármai Károlyt kívánta a kórbonctani intézet élére állítani. 1918-ban segédtanár, 1920-ban rendkívüli, 1924-ben az általános kórtan és kórbonctan rendes tanára. 1931ben a tudományegyetem orvosi kara összehasonlító kórbonctanból magántanárrá habilitálta. Alapítása óta buzgó tagja és egyik ülésszakán elnöke volt a magyar pathologusok társaságának,