Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)
Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról
a kérdésekben lehetőleg nem foglalt. Élete második szakaszában békesség lett, ekkor azonban egyre komorabban kezdett nehezedni az emberekre valami új félelmes hatalmasság, az ellentámadásba átment római egyház. Cardano a dogmák tekintetében mindig óvatos, valószínűleg közömbös volt. Az egyház azonban egyre átfogóbban igyekezett rendet teremteni az ideológia frontján. Leszögezte álláspontját a természettudományos kérdé-, sekben is. És nem lehetett másként, az addig bátran keresgélő és kombináló elmék sorra beleütköztek. Cardano is, aki lehetséges, hogy újplatonikus iellegű eltévelyedéseiért került az inkvizíció elé. Természetfilozófiája kicsit abba a pantheista irányba látszott terjeszkedni, ahová később Giordano Bruno életre-halálra eljutott. Belső akadályoztatásai közül említhetjük betegségeit. Légúti és emésztőcsatorna-hurut, szívdobogásos rohamok, aranyérpanaszok, ízületi fájdalmak, időszakos bőrviszketegség miatt életét állandóan kísérő élmények szerepelnek. Emellett állítólag pestisben is megbetegedett, több ízben lázas betegségekben szenvedett. Aktivitását azonban a betegségek nem korlátozták, sőt dacos elszántságát inkább serkentették. Amíg nem vették fel a milánói orvoskollégiumba, egzisztenciája nem volt megalapozott. Tudományos munkássága eddig egyenetlen. Főleg matematikával foglalkozott, átmenetileg egyetemi előadásokat is tartott e tárgykörből. Ezen idő alatt talált módot orvosi és egyéb tudományos témák kidolgozására, több könyve is megjelent, de ez csupán rendkívüli energiájának köszönhető. Ezekben az években ugyanis rengeteget kockázott, sakkozott, kártyázott (természetesen tudományos értekezést is írt e játékokról). Megszédülve a nyerés lehetőségének varázsától, nagy odaadással játszott. Indulatai félelmesen uralkodtak rajta. Egy alkalommal rengeteget vesztett. Egyszer csak észrevette, hogy ellenfele hamisan játszik. Rávetette magát és késsel az arcába szúrt, majd kárpótlásul felkapott egy marék pénzt és elmenekült. Cellini sem tehette volna különbül. Ehhez a várakozásaihoz nem illő életmódhoz idővel azért is bírt alkalmazkodni, mivel az asztrológiai prognózis szerint 43 éves korában halál várt rá. Az évek múlásával pedig törekvései kezdetéhez sem ért.
