Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

tos dolgok érkezését előzi meg, sőt abból az irányból hallatszik, amerről a dolgot képviselő személy majd megjelenik. Létezik egy bizonyos fény, amely némely esetben megvilágítja számára a dolog lényegét. Gyakoriak a belső sugallatok, amelyek egy jóakaratú védőszellem művei. Ez a szellem számára már csak az antik példák (Sokrates, Plotinos, Joscphus Flavius) alapján is evidens. Hogy némely esetben kudarcot vall, vagy közlései rosszul érthetők, annak az anyag lomhasága az oka, amely a közlés eszköze. Egyik éjszaka például nagy zajra ébredvén, meglát egy fiatal parasztot, aki rámered és azt mondja: „Te sin casa!" E látomás és a szavak értelme később sem derül ki. Ez is egy ilyen tökéletlen megnyilvánulása volt a védőszcllemnek. Az elmondottakon kívül még sok, különösen éjszakánként jelentkező hallucinációban volt része. Nagy részüknek utóbb magyarázatot tudott adni. Ügy tartjuk, hogy a schizophrenek a gondolkodás archaikusabb állapotába kerülnek. Ennek azonban fokozatai vannak. Ha a világ jelenségeit okságában csak olyan mértékben foghatjuk fel, mint az 1500-as években, úgy a megnyugtatóan tudott „természetes" dolgok és a természetfelettinek tartott dolgok aránya teljesen más lesz, mint napjainkban. A horoszkóp alapján felállított asztrológiai prognózis akkoriban például természeti törvénynek számított. Az ettől való esetleges eltérést tartották felsőbbrendű hatalmak művének, tehát természetfeletti dolognak. A természetfeletti dolgokkal szemben elfoglalt akkori állásfoglalást egy neves kultúrtörténész így jellemzi: „Ingadozás a racionális természetes magyarázás, a spontán ájtatos igenlés és az ördögi hamisság és cselfogással szembeni gyanakvás között." Ez a kor rengeteg adatot szolgáltatott a következtetés igazolására. A mai kritériumok szerint Cardano psychopatának minősülne. De vajon kortársaihoz hasonlítva is az lett volna? Nehéz ezt megnyugtatóan eldönteni. Tekintsük át, milyen ellenállásokba ütközött élete során. Nem részletezhetjük, miként dúlt városa körül a franciák és Habsburgok szűnni nem akaró viszálya Itáliáért. Nyolcéves korában az íiMfíkukból nézte, mint vonulnak be Milánóba a francia csapatok. A háborúkat azonban csak közvetve érezte. Állást ezekben