Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

feltehetően a valósággal való kiegyensúlyozott viszony hiányára következő kompenzációk: fokozott appercepció, túlműködő képzelet - amelyet Jakob Burckhardt az olasz renaissance-ember egyik ismérvének tartott -, végül indokolatlan vonatkoztatások. Cardano önéletrajzának hét fejezete foglalkozik különleges képességeivel, amelyek révén néhányszor a jövőbeni eseményeket is megsejthette. Már gyermekkorában jelentkeztek ezek a különlegességek. Reggeli ébredés után ágybanmaradva a menynyezetre bámult és karikákat, vonalakat látott maga előtt. Ezek azután színes, érdekes képekké alakultak, várak, lovak, hangszerek és más effélékre emlékeztetvén. Észrevette és rendkívülinek tartja, hogy ha valahol jelen van, nem folyik vér, a vadászaton vadat nem ejtenek, a verekedés abbamarad. Azután az álmok. A rengetegből az egyik középkori jellegűt idézem: Lelke csupaszon, test nélkül a hold egében tartózkodik. Az apja szól hozzá: „Őriződ vagyok, ezt rendelte a teremtő, körülötted minden lélekkel telt, de Te nem látod sem őket, sem engem, beszélned sem szabad velük. Ebben az égben 7000 évig kell tartózkodnod éppúgy, ahogy az összes többiben, míg azután a nyolcadik égből az úr birodalmába juthatsz." Megfejtés: az apja védőszelleme, a hold ege a grammatikát jelenti, a többi ég az egyéb tudományokat: merkur a geometriát, venus a zenét, mars az orvostudományt stb. A nyolcadik a természetes tudást, ami után a pihenés következik. Minden, ami eltér a megszokottól, következtetésre adhat alkalmat. A meteor hullása, a szarka izgatott fecsegése egyaránt. Bár Cardano ismeri a természetfeletti képességek durva, primitív változatait és ezeket ingerülten elítéli, a magáéra büszke és korántsem titkolja el. Az előrelátásról szólva ezt mondja: „Mi volt alapja annak, hogy ezen a téren több dicsőséget arattam, mint eredetileg kívántam, hogy isteni adomány, vagy harpokratikus természetem, vagy ösztöneim és ítélőképességem bizonyos tökéletessége játszott-e közre, bizonyossággal nem mondható meg." Hogy milyen rejtélyesen összetettnek érezte valóban felfogóképességét, arról más helyen nyerünk bizonyítékot, amikor különleges élményeit ismerteti: zúgást szokott hallani, amely fon-