Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

a tudós figurák többnyire nevetségesen és ellenszenvesen jelennek meg a korabeli színpadokon. Mint minden korban, a korra jellegzetes adottságokon múlik az érvényesülés. A XVI. század Itáliájának tudósa sem lehetett meg bizonyos speciális erények nélkül. Cardano ezekkel az erényekkel rendelkezett, persze a hozzátartozó hibákkal együtt. Mindenekelőtt soha nem tévesztette szem elől, hogy hírneve megörökítésén kell fáradoznia. Ezért a lehető legszélesebb területen igyekezett feltűnni eredeti, vagy legalábbis ennek látszatával bíró tudományos eredményeivel. A róla elnevezett matematikai képlet például csak részben az ő műve. Ez a türelmetlenség nemcsak etikai szempontból ítélhető el, hanem eleve kétségessé tette a vizsgálódások sikerét. A roppant termékenység és sokoldalúság csak felületességgel volt lehetséges. Benne élve persze az arisztotelészi egyetemesség bűvöletében, a logikus okfejtésen volt a hangsúly, nem a tapasztalat helyességén. Cardano és a hozzá hasonló tudósok nem ismertek módszertani problémákat a kutatásban. Ezekből következik e tudóstípus második erénye, illetve korlátja: a felfokozott intellektualitás. A dolgok rendszerezésére való képesség végtelenül kifinomult, nemkülönben a kombinációra való hajlam. Ez egyébként általános volt. A jelenségek mélyebb értelemmel teltek meg. Szimbólumok, példabeszédek, allegorikus ábrázolás mindenütt: a festményeken, a szonettekben, a katedrálisok díszítményein. A természet anyagával ugyanakkor nem elég szoros és megbízható a kapcsolat. Cardanóra térve, jellemzőnek tartható, hogy az orvostudomány akkor két legkorszerűbb ágát, az anatómiát és a sebészetet nem gyakorolta. Francais Bacon későbbi kritikája kívánkozik ide: „A tudomány minden nyomorúságának egyetlen alapvető oka van: oktalanul csodáljuk és magasztaljuk az emberi elme erejét, de nem igyekszünk hatékony segédeszközökkel a segítségére sietni." A túlzottan előtérben levő én, a túlhajtott értelmi munka, a külvilággal való rendszertelen kapcsolat eredményezik a tárgyalt tudóstípus harmadik jellegzetes tulajdonságát, a clairvoyancenak, vagy telepathikusnak nevezhető képességet. Cardanóval kapcsolatban ezt bővebben fogjuk tárgyalni. Pszichológiai alapja