Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

kcdtc a karizmait. Testi tulajdonságai így nyomban a lelkiekre irányítanak. Nagyravágyása nem maradt tárgytalan. Az egyéni rendkívüli értékét magasra emelt eszményként mutatják előtte. Államférfiak, művészek, tudósok emelkednek körülötte. Céljuk cselekedni valami rendkívülit és eredetit. Feltűnni a jelenben és hatni a halál után is. Az észak-olaszországi városok ez időben szilárd és tartós teret adtak e küzdelemhez. Sok elemi csapás, sem a pestis, sem a háborúk nem pusztíthattak olyan mélyrehatóan, hogy a polgár munkáján növekedett művészetek, tudományok és általában az emberi magatartás kultúrájának magas értékelését valami is tartósan megingathatta volna. Cardanót képességei az értelem harcai felé irányították. El lehet gondolkozni azon, hogyan volt lehetséges, hogy azokon a régi egyetemeken 20-22 éves fiatalemberek fontosnak tartott teológiai, filozófiai, vagy ezeknek szférájába vont természettudományi kérdésekről disputákat folytathattak, azzal az igénnyel, hogy ezáltal valami új, helyes megállapításhoz jussanak el. Pedig ez igen gyakori dolog volt. Ügy kellett lennie, hogy az álláspontok igen sok szubjektív elemet tartalmaztak. Az emberek rengeteget vitatkoztak ugyan, de ezzel sem egymást, sem a vizsgálatuk tárgyát nem ismerték meg eléggé. Felvetődött például az a kérdés: vajon a hullában levő csont szubsztanciája azonos-e azzal, ami az élőben van. Cardanóval vitatkozik erről J. C. Scaliger a „de Subtilitate" kritikájában. Az utóbbi véleménye ez: „A hulla csontjából hiányzik tehát az a forma, amelyik élő volt. Hiányzik a halál bekövetkeztében. Nem az a rendeltetése ugyanis, ami azelőtt volt. Tehát nem ugyanaz." Hasonló jellegű vitát találunk ebben a műben arról, vajon van-e a fémeknek gyökerük, másutt arról, vajon azért legokosabb az ember az élőlények között, mert „agyveleje a legnedvesebb és leghidegebb?" „Boldogok-e az állatok?" Ilyen kérdéseknek sem a felvetése, sem megválaszolása nem vezethetett előre. És mennyi kiegyensúlyozatlanság a szereplőkben, mennyi bizonytalanság a szereplők megítélésében, mennyi lehetőség a lapos vulgarizálásra és szélhámoskodásra. Nem csoda, hogy ezek