Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

járni, mit szokott enni, álmait, barátainak névsorát (ellenségeinek nevét nem, nehogy ezáltal nevezetessé váljanak). Megtudhatjuk tehát, amit igazán tudományos módon saját életéből a maga és olvasói számára absztrahált. Egy helyen megérezve ennek a pedantériának fonákját, a teológusokon és egyúttal önmagán is évődve így ír: „Ezen dolognak" (a helyes életmódról van szó) „legfelsőbb genusa ezek: levegő, alvás, testgyakorlás, étel, ital, gyógyszer, hashajtó, a species 15: levegő, alvás, gyakorlat, kenyér, hús, tej, tojás, hal, olaj, só, víz, füge, ruca, szőlő, hagyma. Elkészítési eszközeink: tűz, hamu, mosás, víz, fazék . . .", de ezt a 15-öt és az utána következőket nem sorolom fel. íme a dolgok hierarchikus rendje a kicsinyben. Milyen volt hát ez a rendkívüli aktivitású ember, aki könnyű szívvel elhagyta 18 éves korában a szülői házat, hogy a természettudomány diszciplínáit elsajátítsa? Termetre alacsony, vékonycsontú, homloka széles és magas, halántékánál hosszú csupasz öböl nyílik. Fiaját rövidre vágatja, nyírt rövid szakállt visel. Szava éles, kellemetlen hangzású, kis szeme lustán lebocsátott szemhéj mögül figyel. Ruházata igénytelen, csak egészségi szempontokra van tekintettel. Reggeli étkei: kenyér, szőlő, máskor rántottleves, tojás, esetleg egy kis bor. Főétkezése a vacsora, ínyenc volt húsételekben, legjobban a halat szerette fogyasztani és számos elkészítési módját ismerteti. Többnyire sétálgatva gondolkodik és ennek megfelelően járása hol gyors, hol meg tétován meglassul. Telhetetlen vitalitása készteti cselekvésre. Amíg szelleme nem használja fel, nem képviseli ezt az energiát - fiatalkorában - addig a testgyakorlásnak majdnem valamennyi fajtáját: a vívást, lándzsadobást, lovaglást, úszást, célbalövést műveli. Előfordul, hogy reggeltől estig teljes fegyverzetben gyakorol, majd egész éjszaka a szabadban van és muzsikál. Pedig a fegyverekkel nem volt jó viszonyban. Túlságos képzelőerő és körültekintés lakozott benne. Röviden, nem volt bátor ember. Jellemző még a benne uralkodó feszültségekre, hogy valamiféle testi fájdalomérzés nélkül rosszul érezte magát. Hogy ilyent kiváltson, harapdálta az ajkát, vagy az ujját, csip-