Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)
Dr. Alföldy Géza: Kelta gyógyító istenségek tisztelete a római Pannoniában
szikus istennőről van szó, amint Apollón sem csak a görög-római isten itt. A nyugati keltáknál Hygiea nem más, mint Sirona. Grannus társnője. Ez a kelta istennő nevének tanúsága szerint, amelynek jelentése „a csillag", megfelelője a szoláris Grannusnak, főképpen azonban a gyógyforrások istensége, mint Grannus is. A római korban Hygieaval olvadt össze: a Hygiea alakjában ábrázolt istennőt a feliratok többször Sironának nevezik. Mivel Brigetióban Hygiea nem Aesculapius, hanem Apollón Grannus társnője, kétségtelen, hogy itt is a kelta Sironát takarja és eredetében kelta gyógyító forrás-istennő. Grannus és Sirona, a kelta gyógyító istenpár tisztelete Pannóniában nem egyedülálló. Sironának egy szobra Carnuntumból került elő, ahol több Apollón-felirat is ismeretes és Sirona jelenléte révén valószínű, hogy az isten itt is Grannust rejti magában. Fontosabb azonban ennél egy újonnan talált feliratos kőemlék, amely Bécsben, az egykori Vindobonában került elő néhány évvel ezelőtt. A feliratot egy légióskatona a tábori kórházban állította Juppiter Optimus Maximus Salutaris, Apollón, Sirona és Aesculapius tiszteletére. A katona a romanizált őslakosság köréből származott és, mint felirata mutatja, a római gyógyító istenek mellett nem feledkezett meg saját népének hasonló isteneiről sem. Juppiter Optimus Maximus, a római államvallás főistene az ő szemében az egészségnek is adója, ezért nevezi az istent Salutarisnak, akár egy aquincumi felirat állító ja. Aesculapius a görög-római orvosisten. A kelta Sironát már ismerjük és az ő párjaként Apollón sem lehet más, mint Grannus. Ugyancsak Grannus alakját tiszteli végül Apollónban egy vindobonai kelta nő, Claudia Attuia is, aki gyermekei egészségéért az isten és a Nymphák tiszteletére állított fogadalmi emléket. Igen valószínű, hogy ebben az esetben, Apollón-Grannus mellett a Nymphák is helyi kelta gyógyforrás-istenségek: Galliában sok esetben mint ilyenek társulnak Grannus mellé. Befejezésül még egyszer vissza kívánunk térni a brigetiói Apollón Grannus-kultuszra, illetőleg az isten templomára, amelynek története a feliratokból többé-kevésbé megismerhető. A feliratok tanúsága szerint a templom az i. u. III. század első évtizedében épült, a század második évtizedében kibővítették, és 217-ben
