Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Alföldy Géza: Kelta gyógyító istenségek tisztelete a római Pannoniában

hozzá kapcsolódó porticust is építettek, az „egészség forrása" és a „kettőskapu" között. Ezek az utóbbi építkezések arra mutatnak, hogy a Grannus-kultusz jelentősége Brigetióban rohamosan növekedett. Ezt a jelenséget minden bizonnyal Caracalla császár 214-ben történt látogatásával magyarázhatjuk. Ebben az évben a császár személyesen megtekintette a dunamenti katonai táborokat és városokat, köztük Brigetiót is. Mármost az uralkodóról tudjuk, hogy a kelta gyógyító istennek, Grannusnak különleges tisztelője volt. Cassius Dio történetíró elbeszélése szerint betegágyán ehhez az istenhez könyörgött meggyógyulásáért. Egy újonnan, Pannónia területén kívül előkerült feliratból pedig arról értesülünk, hogy 214-es körútja alkalmából megszemlélt egy Grannus-templomot is. Ha ez nem is azonosítható bizonyosan a brigetióival, kétségtelen, hogy a látogatás Brigetióban is nagymértékben hozzájárult a császár által is kedvelt és támogatott kultusz jelentőségének növekedéséhez. A Grannus-templom és szentélykörzet kibővítése e császári látogatás ösztönzésére történhetett. Az elmondottakból kitűnik, hogy Pannónia kelta őslakossága is ismerte a gyógyforrások gyógyászati jelentőségét és ezek gyógyító erejét Grannus és Sirona istenalakjaival hozta kapcsolatba. Amint a gyógyforrások bizonnyal gyakori felkeresése, úgy ez istenségek, tisztelete is a római hódítás után is megmaradt, a kelta gyógyító istenek tisztelete azonban Apollón és Hygiea kultuszával olvadt össze.