Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Adattár - Újabb adatok Kováts Mihály életéhez és munkásságához (Szamosháti Dániel)

es e' kor Szolnokot, Böszörményt, Dcbreczenyt, Szathmárt, Szigetet, ott a' csudálatos nagyságú Szalatnai sóaknát, Kobola-Polyánkát, Nagy-Bányát, FelsőBányát, Fernezét, Kapnikot a' bányákkal együtt; Nagy-Váradot a' hévizeivel; Karczagot, 's t. ee. meglátogattam. Majd 1826-dikban újólag beutaztam a' Bánátba, a' mely az előtt nagyon rám ijesztett vala. De most, bátor 2 hónapig utaztam, és mulattam benne, soha csak a' fejem sem fájdult meg. Ezen Bánáti második utazásomban meglátogattam Tcmesvárat, Csahovát többször, a' Buziási savanyúvizeket, Lúgost, Karánsebest, a' Mehádiai fürdőket, Ó Orsovát, Török v. Új Orsovát a' Duna közepén, a' Vaskapu elejét, Elisabetfortot, az Új-Orsovai Basát, Páncsovát, Zemlint, Belgrádot, és anak a Basáját. Szerencsésen, jó egészségben viszszajöttem Pestre Augusztusban. E' bői azt hoztam ki, hogy 30 esztendő alatt nagyon megegészségesedett a' Bánáti levegőég. Mert Versecznél, a' régi Mare-Album partján és e' nek a' vólttenger fenekén, Hatzfelden, sőt az egész Torontál Vármegyében, minden legkisebb egészségem változása nélkül utaztam, a' legnagyobb hőségekben, és esőzésekben 's árvizekben. Megjártam ezen utazásomkor a' Bánsági bányavárosokat is, úm. Oraviczát, a' bányáival egyetemben, Boksát, 's t. ce. a' hol a' levegőég bányai is, Bánáti is; de nekem még sem ártott. Mióta Pesten lakom, 1795-diktől fogva; 1797-dikben elkezdvén a' Magyarkönyv írást, iratam, és világ eleibe bocsátottam már 14 darab Munkát, a' 15-diket pedig most hirdettettem ki, a' Magyar Patika nevű munkámat. Minden munkáimat, kivévén kettőt, a magam költségén nyomtattam ki; a' mi is vagyonkámnak nem kevés csonkíttatásával történhetett, és esett is meg. A' munkáimnak a' rendjek, nevek, le van írva, ezen Munkámnak a' végén: Orgonarosta. Röviden ezekben áll az életem folyamatja." Az önéletrajzhoz csatolta Kováts Mihály a Társaság által kibocsátott „Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai könyvé"-ről tett észrevételeit és megjegyzéseit is. Ezekből egy bölcs ember komoly figyelmeztetése hangzik az Akadémia felé, mikor levonja a végkövetkeztetést: „a Magyar tudós társaságnak főképpen kell arra vigyázni, hogy a nemzet vele kezet fogjon. Mert különben mi haszna a Magyar tudós társaságunk, ha attól a magyar közönség irtódzik."(M. Tud. Akad. levelezés 85/1833.) A következőkben Csorba József 1833. okt. 12-én írt érdekes kritikáját ismerjük meg Kováts Mihály egyik nyomtatásban soha meg nem jelent fordításáról. (M. Tud. Akadémia, levelezés 1833. XXVII. 286.) „El olvastam Dr. Kováts Mihály Űr által tett fordítását a' Kitaibel Pál 'stb. Magyar Ország vízbontásának, vagy, mivel a' bontáson kívül többre is tanít, vízleírásnak (Hydrographica Hungária), és azt összevetvén a' deákkal azt találtam, hogy a 'fordító a' tudomány velejét és a' czélzás lelkét el érte sőt a' vízforrások helyét betű rendbe szedvén orvos és nemorvos hazánkfiainak