Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

szet egyes területeivel kapcsolatban teleologikus megfontolásnak nincs is helye, az egész világmindenség célszerűségének alapját, okát az értelem mégis csak kénytelen feltételezni. A teremtést követően ez az „értelmes lény" csupán mint fenntartó és nem közvetlen cselekvő hat, ennek következtében a természettudományok területén ettől a lénytől tökéletesen el lehet tekinteni. „. . . so kann auf naturwissenchaftlichem Gebiete vollkommen, von ihr abstrachiert werdan." (Uo. 186. old.) Osztálykorlátozottsága által meghatározott deisztikus világszemlélet és természettudományos eredményekből fakadó ösztönös materialisztikus tendencia ellentmondása és egymásra hatása plasztikusan mutatkozik meg a sejtelmélet két nagy képviselőjének, Schleidennek és Schwannak egész munkásságában. Schwann filozófiai általánosítását lényegében materialista konklúzióval zárja: „Mi tehát abból a feltevésből indulunk ki, hogy az organizmusnak az alapját nem egy meghatározott idea szerint működő erő képezi, hanem a szükségszerűség vak törvényei szerint keletkezik olyan erők következtében, amelyek éppen úgy az anyag létezéséhez vannak kötve, mint a szervetlen természetben ható erők." (Uo. 188. old.) Ami az élő szervezetek fejlődését meghatározó erők természetét illeti, Schwann azzal a problémával foglalkozik: vajon ezek az erők a szervezet totalitásában vannak-e, vagy pedig a szervezet valamennyi elemi része, más szóval a sejtek képezik-e ezeknek az erőknek szubsztraktumát. Schwann a megfigyelésből és a kísérletekből indul ki. A növényi szervezet egyes részei így a sejtekről leválasztva is a szervezet egészéről független életre képesek. Hasonló jelenség figyelhető meg az állati szervezetben is. A pete sem más, mint a szervezetből kivált önálló életet élő sajátos sejt. A következtetés: — a táplálkozás és a növekedés alapja nem az organizmus egészében, hanem egyes elemi részekben, a sejtekben van meg. A sejtek két lényeges tevékenysége alapján magyarázhatók az életjelenségek. Az egyik ilyen tevékenység a plaszticitás, amely közvetítésével a molekulák a sejtekhez kapcsolódnak, másodsorban a metabolizmus, vagyis a kémiai átalakítás, amely a sejt